Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 15. (Tanulmányok Füzes Endre 70. születésnapja alkalmából. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)

CSERI MIKLÓS: Füzes Endre és a Szabadtéri Néprajzi Múzeum

megóvott bennünket e veszélytől. Az „ügyek átadás-átvétele" idején megbeszéltük együttműködésünk jövőjét, s az ott elfogadott elveket mind a mai napig tiszteletben tartjuk. Az ő tapasztalata, humánuma, tapintata és türelme, valamint saját helyének és szerepének reális értékelése mind olyan tényezők és faktorok, melyek előidézhették, hogy kapcsolatunkat szakma szerte kivételesnek és példamutatónak tartanak. Ez az írás egy ünnepi kötetbe íródott, FÜZES Endre 70. születésnapja alkalmából kísérelte meg egy konkrét életszakasz legjellemzőbb teljesítményeit felvillantani. így talán nem elcsépelt az a kitétel, hogy „a teljesség igénye nélkül". Nem kívántunk teljes pályaképet rajzolni, minden előnyös, illetve negatív tulajdonságot és produkciót patika mérlegre tenni. Tisztelegni akartunk egy olyan ember, vezető, szakember és legfőképpen barát előtt, aki megítélésünk szerint a Szabadtéri Néprajzi Múzeum eddigi rövid, alig 30 éves történetében maradandót alkotott. Olyan elemeket emeltünk ki, melyek FÜZES Endre tevékenységi idején jóval túlmutatnak, s melyek pozitív hatásait szinte a mai napig érezzük, megéljük. Személyes barátságunk okán tudom, hogy FÜZES Endrének is volt egy álma, egy majd 30 éves álma, s ez nem más, mint a Szabadtéri Néprajzi Múzeum felépítésének vágya. A Sors és a Mindenható megadta neki a lehetőséget, hogy bábáskodhatott az intézmény megszületésekor, s az intézmény harmadik főigazgatójaként lehetősége nyílt a Múzeum új fejlesztési pályára állítására is. Ugyanez a Sors ugyan megakadályozta, hogy teljesen beteljesíthesse álmát (talán még nekem, utódjának sem adatik ez meg), hiszen betegsége meggátolta további aktív múzeumvezetői munkáját, de nagyon jelentős területeken lerakta az alapokat. Azokat az alapokat, melyre támaszkodva felgyorsulhatott az építés, korszerűsödött a struktúra, hatékonyabbá vált a munkavégzés, fejlődött a közönségszolgálat módszere és infrastruktúrája, kiteljesedett a szakmai-tudományos elismerés, nőtt a látogatottság, a hazai és külföldi presztízs. Az álmokat vagy mi magunk, vagy utódaink szokták megvalósítani. Ebben az esetben az utódokon, rajtunk a sor, már ami a megvalósítást illeti. Egyrészt könnyű a dolgunk, hiszen FÜZES Endre elődei munkáját folytatva, sőt, jelentősen tovább fejlesztve azt, kijelölte a módszert és az utat, a célokat. Másrészt viszont iszonyúan nehéz is a dolgunk, hiszen egyrészt magas az általa állított mérce, másrészt pedig a lehetőségeink, a külső és belső körülmények lényegesen megváltoztak, új kihívásokat hoztak létre. Azért persze igyekszünk. Igyekszünk eredményesen dolgozni, méltóképpen folytatni a múzeumépítő elődök munkáját, s törekszünk arra, hogy büszkék lehessenek egykori intézményükre, az utódokra, a SKANZENRE. ISTEN ÉLTESSEN, BANDI!