Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 15. (Tanulmányok Füzes Endre 70. születésnapja alkalmából. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)

H. CSUKÁS GYÖRGYI: A múzeumi berendezések megvalósításának változásai

6. kép. A nyirádi Nagy család az 1940-es években ket is alkalmazzon. Akkoriban még az volt az alapelvünk, hogy a házakat lehetőleg a bontott épülettel együtt megvásárolt, ahhoz tartozó tárgyakkal rendezzük be, s az enteriőrből hiányzó bútorokat hasonló vagyoni, társadalmi szintű családoknál, lehetőleg ugyanabban, vagy közeli faluban gyűjtött tárggyal pótoljuk. Itt a gyűjtött tárgyak maguk is „beszélő tárgyak" voltak, amiket épp a gyűjtés körülményei: az autentikus hely, környezet, használatmód avatott megfelelővé. Emellett persze a korábbiakban is felhasználtunk a műtárgykereskedelemből származó olyan bútorokat is, amelyeknek eredete, felhasználási köre pontosan ismert volt (például a széles elterjedésű komáromi ládák, gömöri ácsolt ládák esetében stb.). Ahogy az idő haladtával a tárgyak eredeti környezetükből kiszakadnak és a rájuk vonatkozó információk gyérülnek, egyre inkább a korábbi gyűjtésekre, a jól adatolt tárgyakból nyerhető információkra szorulunk. Az újonnan vásárolt tárgyak értékét nem a belőlük kibontható információ szabja meg: egyre gyakoribb, hogy tárgyakat gyűjtőktől, műkereskedelemből vásárolunk, azért, hogy pótoljunk, helyettesítsünk valamit, amiről ismereteink vannak, de a tárgy nem megszerezhető. A Bakony, Balaton-felvidék tájegység realizálásánál az egyes enteriőrök elkészítésénél a különféle módszereket eltérő arányban használtuk. A módszer megválasztását a ház egykori berendezésére rendelkezésre álló gyűjtések, családtörténeti adatok, illetve a már meglévő tárgyak határozták meg. A kádártai és szentgáli ház bontásakor a berendezés alapvető elemeit sikerült megvásárolni. Az 1960-as évektől napjainkig tartó gyűjtésekkel a berendezés részleteit, konkrét elemeit, a bútorok elhelyezkedését, a családtörténetet, a család életmódjának jellegzetességeit is sikerült dokumentálni.

8 Szentgál esetében VAJKAI Aurél gyűjtései, a lebontott házról készült, a bútorokat is feltüntető alaprajza, valamint a kötetben szereplő, visszaazonosítható tárgyak jelentették a biztos kiindulópontot. A megmaradt berendezésnek a korban megfelelő elemei, a helyszíni gyűjtések és az adattárakban fellelhető dokumentációk alapján elkészült berendezési tervet tekintettük mindkét háznál autentikus egésznek, amelynek hiányzó elemeit a legkülönbözőbb helyekről és módokon igyekeztünk pótolni. Kádártán a családtagok elbeszélései alapján jól azonosítható dikót annak ellenére szerepeltetni akartuk, hogy sem a faluban, sem a megyében nem sikerült ilyen bútort vásárolnunk. A veszprémi Laczkó Dezső Múzeum tulajdonában lévő, illetve archív fényképekről ismert dikók alapján budapesti régiségboltból szereztük be a kiállított darabot, amelynek eredetéről nem tudunk semmit. Ez a tárgy mintegy helyettesíti, hordozza mindazokat az információkat, amiket az egykor volt, de máinem megszerezhető tárgy jelentett. (A dikót a tulajdonos felesége hozta, aki nemesvámosi, módos gazdacsaládból származott. Nemesvámoson házilag készítették a szalmával, csuhéval befont dikókat.

9) A bontáskor vásárolt bútorok közül azokat, amelyek a bemutatott korszaknál (Kádárta esetében az 1920-as évek) később kerültek a házhoz, helyi gyűjtések alapján pótoltuk. Balatonfüredi műkereskedőtől vásároltuk azt a faragott ágyvéggel díszes keményfa ágyat, amelynek a díszítése egyezik az enteriőr eredeti darabjának, a sarokpadnak a faragott, vésett motívumával. Datált példányok alapján e bútorok az 1820-as években készültek a közeli Szentkirályszabadján, így a 100 évvel későbbi enteriőrben való szerepeltetésük jelzi a család egykori magasabb életnívóját, és elszegényedését. Noha Kádártán a házzal együtt annak teljes felszerelését megvásároltuk, ami az 1920-as évek megjelenítéséhez szükséges szinte teljes tárgyi anyagot tartalmazta, a tárgyak nagy része olyan rossz állagú volt, hogy csak mintaként szolgálhatott, nem lehetett felhasználni a berendezésnél.

10 Ezek pótlásánál a korábban összegyűjtött „feleslegből" gazdálkodhattunk, de természetesen vásároltunk is: az idő rövidsége és az eredményesség csekély valószínűsége miatt legkevésbé a helyszínen, az azóta Veszprém villanegyedévé fejlődött Kádártán. A szentgáli ház esetében a hiányzó tárgyakat részint a műkereskedelemből szereztük be (bie-