Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 15. (Tanulmányok Füzes Endre 70. születésnapja alkalmából. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)

H. CSUKÁS GYÖRGYI: A múzeumi berendezések megvalósításának változásai

7. kép. Szobabelső Nyirádon, 1999. H. CSUKÁS Györgyi felvétele dermeicr ovális asztalka, szarvasmotívumos somhegyi üveg), a faragással, intarziával díszített levelesládát viszont hiteles műtárgymásolatként készíttettük el a Laczkó Dezső Múzeum egyik szentgáli kisnemesi levelesládája alapján. Más módon készült a mindszentkállai ház berendezési terve, ahol a lebontott háznak egyetlen berendezési tárgya sem maradt meg, sőt archív fotók sem adtak eligazítást. A berendezéshez szükséges tárgyak megszerzési módját az is befolyásolta, hogy Mindszentkálla tárgyi kultúrája közel sem annyira ismert, feldolgozott, mint a kisnemesi Szentgálé. Bár a szomszédoknál, rokonoknál folytatott gyűjtések tisztázták a helyiségek használatát, a bútorok, gazdasági eszközök elhelyezkedését két periódusban, a berendezési terv készítésénél ezek legfeljebb tájékozódási pontul szolgálhattak: megtartottuk a többgenerációs együttélést, ugyanakkor a portán bemutatandó kőfaragóműhelyre tekintettel eltekintettünk az eredeti családi szituáció megjelenítésétől. Mivel a ház század eleji bútorzatát, felszerelését nem ismertük, a tárgyakat kizárólag a faluban és környékén, a Káli-medencében gyűjtöttük. Elrendezésüknél a kétgyermekes, idős szüleivel együtt élő család szükségleteit vettük tekintetbe, igazodva az alapvető bútoroknak a gyűjtések alapján rekonstruálható elhelyezkedéséhez. A nyirádi vízimalom őrlőszerkezetének és a molnárlakás berendezésének bemutatási korát módosítottuk az eredeti elképzelésekhez képest: a századforduló helyett a 19. század közepi megjelenítés mellett döntött a tudományos tanács. 11 A berendezés elkészítésénél semmilyen helyszíni megfigyelésre, gyűjtésre nem támaszkodhattunk, ui. a molnárlakás berendezéséből mindössze kéthárom tárgy maradt, a szóbeli gyűjtések is csak a századfordulós elrendezés megvalósítását tették volna lehetővé. A berendezés elkészítésénél így WÖLLER István helyi malomkutatónak a nyirádihoz hasonló Veszprém megyei malmok berendezésére vonatkozó korábbi gyűjtései, tapasztalatai mellett archív malomtervrajzok, molnárok hagyatéki leltárainak tanulságait éppúgy hasznosítottuk, mint a Zala megyei árszabások adatait. 12 Az enteriőr alapelemeit, a korban megfelelő bútorokat a környéken gyűjtöttük, a kiállított molnárcéhláda viszont a műkereskedelemből