Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 15. (Tanulmányok Füzes Endre 70. születésnapja alkalmából. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)

H. CSUKÁS GYÖRGYI: A múzeumi berendezések megvalósításának változásai

1. kép. Kádártai szobabelső a múzeumban, az eredeti berendezésből származó sarokpaddal, ládával, falitékával DEIM Péter felvétele meghatározó objektumok kiválasztására, sőt lebontására, és ettől fogva vásároltuk berendezésükhöz a terepen a tárgyakat. Az akkori hivatalos álláspont szerint a múzeum csak a kiválasztott objektumok berendezéséhez szükséges tárgyakat gyűjthette, ezt az elvet azonban sosem tartottuk be maradéktalanul. Bár már ekkor elkészültek az előzetes újraépítési javaslatok, s az építészeti megjelenítés korának függvényében a berendezési koncepciók, előzetes berendezési tervek is, abban azonban nem lehettünk biztosak, hogy valóban ez kerül-e majdan megvalósításra. Hisz a javasolt korszak építészeti megjelenítése és berendezése éppen az építészeti rekonstrukciókhoz szükséges analógiák felkutatásától, illetve a tárgygyűjtések eredményétől függött. Akkoriban a gyakori terepre való utazás még nem jelentett különösebb anyagi megterhelést a múzeumnak, a tárgyak is nagyobb bőségben álltak rendelkezésre, az adatközlőktől még bő információkat nyerhettünk a tárgyak használatára, elhelyezésére előállítására, származására vonatkozóan. Még tudtunk olyan enteriőröket fotózni, dokumentálni, amelyek akár részleteikben is felvillantották az általunk is megvalósítandó enteriőrök berendezési elveit: a szentképek, tükrök elhelyezését, a sublótok, szekrények tetejének díszítését, a pajták falán lógó eszközök elhelyezését stb. Ha olyan összefüggő tárgyegyüttest találtunk, amely jól dokumentálható volt, nem mondtunk le a megvásárlásáról, akár apró füllentések árán sem - mert nagyobb összeg esetén a vásárlást javasolni, indokolni kellett. Mintha éreztük volna a később beszűkülő lehetőségeket, olyan tárgyféleségekből is igyekeztünk nagyobb mennyiségeket „bespeizolni", amelyekről tudtuk, hogy nagy számban lesznek szükségesek a berendezésekhez (házi vásznak például nemcsak az ágyakba, asztalokra, de a szekrények polcaira, rudakra is kellettek). Arra is egyre inkább rá kellett jönnünk, hogy a szabadtéri múzeumi kiállítási körülmények mellett a tárgyakat olykor le kell cserélnünk. Nemcsak a terepen gyűjthető, jól dokumentált tárgyakat igyekeztünk beszerezni: nagy mennyiségben vásároltuk a gyári készítésű, több tájegységnél felhasználható kerámiát, háztartási,