Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 15. (Tanulmányok Füzes Endre 70. születésnapja alkalmából. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)

H. CSUKÁS GYÖRGYI: A múzeumi berendezések megvalósításának változásai

H. Csukás Györgyi A MÚZEUMI BERENDEZÉSEK MEGVALÓSÍTÁSÁNAK VÁLTOZÁSAI Korunkban, amikor a hagyományos paraszti világ megszűnésével annak építészeti öröksége és tárgyi világa is mindinkább eltűnik, a múzeumok számadást készítenek gyűjteményeikről. Kiváló példája ennek a Néprajzi Múzeum gyűjteményeit ismertető tekintélyes kötet, s a feldolgozás szempontjait bemutató kérdőív.

1 E szempontrendszer segít tájékozódni abban, mikor, milyen kutatói érdeklődés, milyen szempontok alapján gyűlt össze egy-egy gyűjtemény anyaga, menynyiben reprezentálja a gyűjtemény a népi kultúra meghatározott szeletének a tárgyi anyag változatosságával lemérhető teljességét, mennyire nyújt időben és térben is átfogó képet a művelődés egy-egy szeletéről. Az ilyen szempontú megközelítés a hiányokat éppúgy kijelöli, mint a gyűjtés határait. Hasonló összefoglalás a Szabadtéri Néprajzi Múzeum gyűjteményeiről még nem készült. A gyűjtemények szisztematikus feltárása, feldolgozása előtt sem érdektelen azonban vázolni azokat a szempontokat és azt a gyűjtési gyakorlatot, amelyek a szabadtéri múzeum tárgy gyűjteményét létrehozták. Annál is fontosabb ez, mivel olyan intézményről van szó, ahol még élnek, sőt jelentős számban az alapvetéstől, a hőskortól máig tevékenykednek a házak kiválasztásának, újraépítésének, berendezésének szakmai munkáját végző muzeológusok. így a gyűjteménygyarapításnak a koncepciómódosulásokból, a külső és belső feltételek változásából eredő változásait az eltelt 40 év alatt saját bőrükön tapasztalhatták. Nyilván minden kutató gyűjtési gyakorlata egyéni, ezért csak a magam tapasztalataira hivatkozom, annak tudatában azonban, hogy az általam érzékelt jelenségek, a berendezés, tárgygyűjtés lehetőségének változásai kisebb-nagyobb mértékben minden tájegységnél, minden kollégánál érzékelhetők. Minthogy a múzeum építése tájegységenként folyik, s minden tájegység épületkiválasztását, az újraépítés módjának néprajzi javaslatát, s a berendezési tervet is a tájegységfelelős készíti, a tárgygyűjtés is a tájegységfelelős vezetésével folyt és folyik.

2 Az így összegyűlő tárgyak, tárgyegyüttesek nagyon eltérőek az egyéb múzeumok tárgyegyütteseitől, noha a jelenlegi raktári rend ezt nem tükrözi.

3 A tárgyegyüttesek egy-egy porta, műhely, vagy egyéb múzeumi objektum köré csoportosulnak, ennek megfelelően igen változatosak. A muzeológusnak igen sokféle tárgytípussal kell foglalkoznia munkája során, s mivel terepmunkája a rábízott tájegységre koncentrálódik, érthető, hogy elsősorban ezen a területen szerzett tapasztalatait, tudását kamatoztatja a tárgyak gyűjtésénél is. A szabadtéri múzeumban dolgozó muzeológus ilyen szempontból a megyei múzeumi szervezet néprajzosaival rokonítható, és nem a Néprajzi Múzeum szakágak, gyűjtemények szerint tevékenykedő, s e téren országos áttekintéssel gyűjtő, gyűjteménykezelő muzeológusaival. A szabadtéri néprajzi múzeumi gyűjtemény, amely alapvetően egy-egy berendezendő objektumhoz gyűjtött tárgyakból áll össze, természetesen más összetételű, mint a megyei múzeumok néprajzi gyűjteménye, vagy a Néprajzi Múzeumé. 4 A tárgyak itt nemcsak egy-egy tárgytípus idő- és térbeli elterjedésének, formai megjelenésének, készítésmódjának stb. reprezentánsai, hanem mennyiségükben is érzékeltetniük kell az egykori valóságot: így a gyűjtemény azonos, hasonló tárgyakat is nagy mennyiségben kell, hogy tartalmazzon - nem cél viszont az egyes tárgyféleségek különböző szempontok szerinti teljes sorozatainak a gyűjtése.

5 Viszonylagos teljességre csupán a népi építészet táji, társadalmi-vagyoni szint szerinti differenciáltságának és fejlődési tendenciáinak megörökítésénél törekszik a múzeum, ami természetszerűleg az életmód jellemző változatainak a bemutatását is jelenti. A múzeum jellegénél, lehetőségeinél fogva azonban a kiindulópont, a meghatározó legtöbbször az építmény, esetleg a településszerkezet, és csak ritkán a berendezés. 6 A Bakony, Balaton-felvidék tájegység esetében már az 1960-as, 70-es években sor került a