Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 15. (Tanulmányok Füzes Endre 70. születésnapja alkalmából. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)

BERÉNYI MARIANNA- BUZÁS MIKLÓS: A csíkszentsimoni lakóház bontása kapcsán

1. kép. Csíkszentsimon 154. utcai homlokzat, SZNM Fotótára 67 223. A lakóház és udvara A 154-es számú lakóház Csíkszentsimon egyik legrégebbi tízesében, Bolhaszegen állt. A lakóház szintén régen, a mestergerenda felirata szerint 1829 áprilisában épült. A házhoz tartozó telek - a környező portákhoz hasonlóan - szabálytalan alakú, a 19. századi örökösödési gyakorlat nyomát viseli magán. A telek baromudvaros telekrendet mutat. A lakóház az udvar hátulsó részében állt, párhuzamosan a telek előtt futó zsákutcával, bejárata DNy-i irányba nézett. A ház előtt jobbra, a telekhatáron egy szénapajta, majd egy istálló, az istálló előtt egy gémeskút található, tőle jobbra egy árnyékszék. Korábban a kút mögött sütőkemence állt, a telek zsákutca felőli részén egy háromfiókos csűr. A háztól balra lévő veteményeskertet léckerítés választotta el a mindennap kihajtott állatok által használt résztől. A lakóház zárt ereszre, ebből nyíló nagyházra és kisházra, valamint két kamrára oszlott. Mindkét kamra a nagyház mögött volt, de az egyik a kisházból nyílt. Az épület sárral tapasztott, megmunkálatlan fenyőboronákból épült, keresztvéges kötéssel. A tetőszerkezet egyszerű, kakasülős, két rövid oldalon füstlyukasan kontyolt szarufás fedélszéket kapott, amire hosszúzsindely fedés került. A ház délnyugati és az északnyugati oldalán kőlábazat látszódott. Első ránézésre a ház leglátványosabb része a borított eresz szépen faragott deszkázata volt, melynek ajtaját régies fakilinccsel zárták. Az eresz jobb oldali falán egy kétfiókos, bükkfából készült gabonatartó kád állt. A ház utolsó lakója,

9 Kerekes Anna előszobaként, illetve „műhelyként", kenyérdagasztáshoz, az állatok eledelének elkészítéséhez, nagyobb munkákhoz használta az ereszt. Innen nyílt a nagyház és a kisház ajtaja, valamint a padlásfeljáró. A helyiségnek sajátos hangulatot adott az 1930-as években készülhetett, polgári vonásokat öltő két sötétbarna ajtótok, a padlásajtóból és a gabonás kádból fakadó kamra jelleg, valamint a helyi népművészetet dicsérő deszkázat. Az ereszből balra nyíló helyiség, a nagyház több meglepetést is rejtegetett a látogató számára. Az egyik meglepetés volt a csíkmadarasi cserépből készült, zöld mázas cserepes felső része, melyet a helyiek „csempének" hívtak. Anna néni elmondása szerint „a csempe régen földig volt rakva", és szabad tűzön főztek rajta. Amikor ő