Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 15. (Tanulmányok Füzes Endre 70. születésnapja alkalmából. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)

BERÉNYI MARIANNA- BUZÁS MIKLÓS: A csíkszentsimoni lakóház bontása kapcsán

2. kép. Ház alaprajza bontáskor idejött, már vaskályha állt alatta, a „csempe" gőzfogóként, illetve füstelvezetőként szolgált. A helyiség másik nagy meglepetése a feliratos mestergerenda volt, melynek latin nyelvű szövege tájékoztatta a belépőt az építés idejéről: /EDIFICATA. PER. JOANEM. INCZE. CUM CONSORTESUA. JULIANA. VERES. ANO. DONI. 1829. DI APR. Ezt a helyiséget szobaként használták, a vaskályhán nem főztek, csak ételt melegítettek. A szoba elrendezése, a két ablak elhelyezése a Székelyföldön megszokott sarkos elrendezésre utal. Ez a legutóbbi időkre már felbomlott, a ház lakói mindig úgy használták, ahogy a család szükségletei megkívánták. Az ereszből nyíló másik helyiség, a kisház a legutóbbi időkben konyhaként működött. Ebből a helyiségből és a szomszédos nagyházból egyegy kamra nyílt. A kisházból nyílót pityókás (krumplis) veremként, a nagyházhoz tartozót a legkülönbözőbb dolgok tárolására használták. A nyílászárók nem tükrözték az építéskorabeli állapotot. Úgy tűnt, hogy a nagyház kivételével a többi helyiség padozata is utóbbi átalakítás eredménye. Későbbi újításnak tűnt a két házban, valamint az ereszben húzódó deszkapadló is. A bontás A bontást megelőzően igyekeztünk megtudni, hogy a legutóbbi időszakban milyen szerkezeti változtatásokat végeztek a házon. A legutolsó tulajdonosok azt mondták, hogy amióta ők itt laknak, semmi változás nem történt, csak kátránypapírt helyeztek a tetőre. Mások szerint csak ezelőtt húsz évvel padolták le a kisházat. így kíváncsian vártuk, milyen eredményeket hoz a bontás. Első nap falkutatást végeztünk, valamint helyi segítséggel szétbontottuk a tetőszerkezetet. Másnap a falak lebontására és padlókutatásra került sor. Sajnos, a hideg idő miatt nem tudtuk felszedni a rossz állapotban lévő és teljesen lefagyott talpgerendákat, és a legalsó kőfallal rögzített boronák is ottmaradtak. Legelőször a cserepes gőzfogót bontottuk le. A madarasi kerámiákat egyszerű fakeret váz tartotta. A vázat felülről beütött gyári szögekkel rögzítették a boronafal hoz. Ez alapján felvetődött, hogy esetleg az építés után jóval később kerülhetett erre a helyre a cserepes felső része. Ezt támasztotta alá, hogy az egyik váz gerenda alatt olyan bolhaszeget találtunk, amely a fal tapasztását segítette elő. A gőzfogó fölötti födémrészen több korábbi tüzelőhöz tartozó áttörést találtunk.