Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 15. (Tanulmányok Füzes Endre 70. születésnapja alkalmából. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)

BERÉNYI MARIANNA- BUZÁS MIKLÓS: A csíkszentsimoni lakóház bontása kapcsán

Berényi Marianna-Buzás Miklós A CSÍKSZENTSIMONI LAKÓHÁZ BONTÁSA KAPCSÁN A Szabadtéri Néprajzi Múzeum 1999 decemberében lehetőséget kapott, hogy tanulmányi bontást végezzen a Hargita megyei Csíkszentsimonon. Ez az alkalom nem mindennapi jelentőségű volt, hiszen a múzeum szakembereinek eddig csak egy alkalommal sikerült Magyarország jelenlegi határain kívül épületet bontani, Tarcsafalván 1996-ban.

1 Ez az alcsíki lakóház is nagy eredményekkel kecsegtetett, mivel feliratos mestergerendája, cserepes gőzfogója, valamint faragott eresze igen archaikus arculatot őrzött meg. A lakóház bontását ezúttal négy fiatal kutató végezte: Berényi Marianna, Búzás Miklós, Temesi Ágnes és Veöreös András. A rendelkezésükre álló két nap alatt sikerült felmérni a házat, fotózni, rajzolni. Helyi segítséggel végezték el a bontást, de a nagy hideg miatt nem tudták felszedni a talpgerendákat, valamint az alsó boronákat. Csíkszentsimon Csíkszentsimon Hargita megyében, az egykori Csík szék Alcsík részében, az Olt folyó mentén található. A falu vizenyős, mocsaras területen fekszik, ORBÁN Balázs a példabeszédet idézve „Sárban heverő Szenísimonként"

2 emlegette. A foltokban jelentkező vizenyősség miatt a település szerkezete meglehetősen laza, szabálytalan, a lakóházak egymástól távol állnak. A település egészére jellemzőek a rövid zsákutcák. Az ezekből nyíló, különböző méretű, változatos formájú, nagy telkeken elszórtan találhatók az épületek. A falu az 1860-as években négy tízesre oszlott: Felszegre, Kútszegre, Kápolnaszegre és Bolhaszegre. 1935-ben már csak három tízest, bennük pedig utcákat tartottak számon. Külön említették a Túlitok utcáját, Kútszeget és Felszeget együtt, bennük két utcát, valamint Kápolnaszeget, amely Nagy- és Kiskápolnaszegre oszlott.

3 Vámszer Géza szerint a község legöregebb része Nagykápolnaszeg volt, amely aránylag magasabb, szárazabb részen állt. Ez a tízes lett a későbbi Bolhaszeg, amely nevét arról kapta, hogy ebben a falurészben éltek azok, akik az ún. bolhaszegeket faragták. Ezt követően épült ki Felszeg vagy Kútszeg, amely a tized nevét adó közös kút köré települt. Legutoljára népesült be Kiskápolnaszeg, ahol valamikor temető és kápolna állhatott. Csíkszentsimonban nem maradtak fenn középkori építészeti emlékek, a település barokk jellegű temploma 1840-ben épült Szent László király tiszteletére. A falu nevét inkább egy történet tette híressé, amely a csíkszentsimoni Endes Györgyről szól, akit házastársi önfeláldozása tett halhatatlanná. Az 1694-es tatár betörés alkalmával feleségét elhurcolták, ezért ő feladva rejtekhelyét, élete párjával együtt vállalta a rabságot.

4 A falu nevét először egy 1332-34-es pápai jegyzékben említik, majd az 1567-es összeírásban „Zent Sijmon" néven 27 kapuval jegyezték fel. 1850-ben a faluban 1442 magyar, 9 román és 10 cigány élt. A lakosság száma az elmúlt százötven évben folyamatosan nőtt. 1992-re elérte a 2415 főt, akik közül csak 32-en vallották magukat románnak.

5 Csíkszentsimon a múlt század közepén indult fejlődésnek. ORBÁN Balázstól tudjuk, hogy 1851-ben működő aranybányával, halastóval rendelkezett.

6 A falu mezőgazdaságáról a kiegyezés utáni időszakból vannak adataink.

7 A gabonanövények közül a rozs mellett megtermett a búza és a kukorica. Ezen kívül fontos volt a mák, a lencse, a köles, a borsó, valamint a len és a kender, de a falu legnevezetesebb terméke a káposzta volt. A huszadik század elején újabb ágazattal színesedett a falu gazdasága: helyi érdekeltségű fűrésztelep adott munkát a lakosságnak.

8 A század viszontagságos évtizedei ellenére Csíkszentsimon talpon maradt. Napjainkban a szomszédos Csatószeggel alkot egy községet. Fejlett, ipari jellegű településként tartják számon, szesz- és keményítőgyára, valamint fűrészüzeme számos falubelinek ad munkát.