Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 15. (Tanulmányok Füzes Endre 70. születésnapja alkalmából. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)

L. IMRE MÁRIA-LANTOS MIKLÓS: Díszített házhomlokzatok a Mohács környéki falvakban

9. kép. Féked, Fő u. 40. Felirata: „Müller Mihály, Müller Margarita 1928." (2001.) A századfordulón alakultak ki azok a kőművesdinasztiák, akik nagyobb létszámmal, már szervezettebben dolgoztak egy-egy kistájon. Ilyen központoknak tekinthetők Baranyában töb10. kép. Máriakéménd, Rákóczi Ferenc u. 54. Felirata: „Jokl Roland", 1920-as évek (2002.) bek között Pécsvárad, Babarc, Mohács, Hímesháza, Mecseknádasd stb. Mecseknádasd kőművesei a tolnai Sárközben, Deesen, Sárpilisen számos nagygazda házát építették jellegzetes vakolatdíszes oromfallal. Mitzinger István (szül. 1927) felmenői apai és anyai ágon is kőművesek voltak. Elmondása szerint a vakolatdísz készítésének technológiáját fiatalkorában egy idős babarci kőművestől tanulta. A vakolatdísz kialakításánál igen fontos volt a habarcs minősége. Egy rész tisztított folyami homokhoz fél rész cementet adtak, melyet a hozzáadagolt vízzel a kívánt halmazállapotúra kevertek. Nem megfelelő habarcs esetén a nagy gonddal felrakott díszítőelem könnyen levált. Mitzinger István a vakolatdísz elkészítéséhez nem használt sem sablont, sem előrajzolt mintát. Igaz, őt rendkívüli kézügyessége és képzőművész hajlama segítette abban, hogy a nedves vakolat „szikkadását" követően rögtönözve faragta ki a vakolt felületből az elképzelt mintát. Leg-