Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 15. (Tanulmányok Füzes Endre 70. születésnapja alkalmából. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)

CSERI MIKLÓS: Füzes Endre és a Szabadtéri Néprajzi Múzeum

11. kép. Munkában az „Öregfiúk" csapata, (Füzes Endre, Trogmayer Ottó) „Muzeológusok Fakanállal", 2001. (Oroszország), Bulgáriában Etar-Gabrovo, Lengyelországban Sanok, Csehszlovákiában Roznow pod Radhostem (Csehország) és Martin (Szlovákia) szabadtéri múzeumainak munkatársai jártak Szentendrén, s e látogatások viszonzásaképpen a mi munkatársaink ismerhették meg ezeket az intézményeket. Ez rendkívül inspiratív volt munkatársaink számára, két okból is. Egyik, hogy a korábbi rendszer politikai szigorúsága után felszabadultan lehetett szakmai látogatást tenni a tiltott nyugaton is, mely elsősorban lelkileg segített. Fontosabb azonban az az ok, hogy más múzeumokat látva és munkatársaikat megismerve kollégáink tanulhattak, átvehettek újításokat, megmérhették saját magukat és intézményüket a külföldiek körében és beépíthették mindennapi tevékenységükbe a külföldön tanultakat. Természetesen szakmai indokkal, ha korlátozottan is, de korábban is volt lehetőség külföldre utazni, de FÜZES Endre volt az, aki - egyéniségéből adódó demokratizmusa mellett praktikus okok miatt -, minden rangú és rendű múzeumi dolgozó számára lehetővé tette a kiutazást. Kritériumként csak a tanulási kötelezettséget és a megfelelő nyelvtudást állapította meg. Az ő általa kialakított partnerintézmények köre természetesen az idők folyamán megváltozott, egyesek elmaradtak, és újak kerültek helyükre. Jelenleg az intézmény majd egy tucat szabadtéri múzeummal tart fent kapcsolatot, s 1986-2001 között mintegy 15-20 helyszínre közel 60 kiutazás történt. A múzeum szakmai, tudományos és közönségszolgálati munkájában, illetve az intézmény szervezeti struktúrájában alkalmazott innovációk, fejlesztések igen jelentős része e külföldi tanulmányutakból leszűrt tapasztalatokon is nyugszik. Igen jól sikerült ötlete volt FÜZES Endrének a regionális szabadtéri néprajzi múzeumok és a szentendrei országos gyűjtemény közötti állandó szakmai konzultáció kiépítése is. Kezdeményezésére évente váltakozó helyszínnel került sor a szentendrei, nyíregyházi, ópusztaszeri, szennai, szombathelyi és zalaegerszegi kollégák közötti hol hivatalos, hol oldottabb légkörű tapasztalatcserére. Itt a „nagy testvér", a Szabadtéri Néprajzi Múzeum és munkatársai tanácsokat adhattak módszertani, telepítési, restaurálási, berendezési, vagy akár üzemeltetési kérdésekben is, s természetesen mód nyílt lelkes vidéki kollégáink eredményeinek és tapasztalatainak megvitatására, ismereteik felhasználására is. Mindkét fél igényelte ezt a kapcsolatot, s olyan szemmel látható eredményeket is hozott, mint például az egyes regionális gyűjtemények fejlesztési koncepciójának közös kialakítása, vagy például Nyíregyháza-Sóstó, vagy Zalaegerszeg berendezési koncepciójának felülvizsgálata, és a kiállításainak átrendezése. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum mint országos intézmény, nagyon sok esetben súlyával, befolyásával is segíthette vidéki társintézményeit a fenntartókkal folytatott küzdelmekben, vitás kérdésekben. Csak sajnálni tudjuk, hogy részben a regionális gyűjtemények szakember gárdájának ellehetetlenülése, részben egyéb okok miatt a kezdeményezés 1990-es évek közepére visszaszorult. FÜZES Endre zseniálisan látta meg, hogy szükség van ezekre a kapcsolatokra, mindnyájunk közös felelőssége a szabadtéri gyűjteményekben őrzött épület- és műtárgyállomány megőrzése, fenntartása. E téma lezárásaként feltétlen említést kell tennünk FÜZES Endre vezető szakfelügyelői tevékenységéről a hazai tájházak és szabadtéri gyűjtemények területén. A fenntartótól, a kulturális minisztériumtól kapott felhatalmazás alapján a Szabadtéri Néprajzi Múzeum minden néprajzkutatójának bevonásával kiépítette azt a szakfelügyelői hálózatot, mely régiónként ellenőrizte, felügyelte, segítette a több mint kétszázas számú tájházaink működését. A szakfelügyelet biztosította azt a közvetítő, információhordozó közeget, mely a helyi szakemberek, a tájházat működtető falusi, városi, vagy megyei önkormányzatok, a szakmai felügyeletet ellátó múzeumok, és a kulturális tárca között működött. Ha kellett, segített, ha kellett, érvelt, ha kellett nyomást gyakorolt, ha kellett, pénzt szerzett, ha kellett, irányt mutatott a szakfelügyelő, kiknek jelentései FÜZES Endre