Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 15. (Tanulmányok Füzes Endre 70. születésnapja alkalmából. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)

GILYÉN NÁNDOR: A magyar népi építészet kutatásának története

építészettel.

9 A kor legnagyobb vállalkozásában, az 1896. évi millenniumi falu létrejöttében is mindhármójuknak volt szerepe, a megvalósítás azonban JANKÓ érdeme.

10 Érdemes azt is megemlíteni, hogy ezzel kapcsolatban nagy - ma már csak tudománytörténeti jelentőségű - vita alakult ki HERMAN Ottó és JANKÓ János között a magyar ház eredetéről.

11 A vitával kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy ez a tudomány haladása szempontjából mindig hasznos, mert újabb kutatásokra ösztönöz. Más kérdés, és ma már közhely, hogy az említett vita túl korai volt, mivel a magyar népi építészetre vonatkozó ismeretek akkor még rendkívül hiányosak, de a kor tudományos módszerei sem voltak még alkalmasak ilyen nehéz kérdés eldöntésére.

12 Ebben az időben fordult az építészek figyelme is először a népi építészet felé.

13 Ennek oka elsősorban az volt, hogy a korabeli építőművészet kiutat keresett a késői eklektika válságából, és az építészek a megújulás egyik lehetőségét a népi építészetben látták meg. Anélkül, hogy e kérdés részleteibe bocsátkoznánk, megemlítjük a kor két nagy építészének, LECHNER Ödönnek és KÓS Károlynak ezt a törekvést példázó munkásságát. Annyit azonban itt is meg kell jegyezni, hogy míg LECHNER és követői a „magyar styl" megvalósítását elsősorban a díszítések alkalmazásában vélték megtalálni (HUSZKA József művét szinte mintakönyvként használták),

14 KÓS Károly és társasága, a „fiatalok" ezzel szemben a helyszínen tanulmányozták a népi építészetet, és annak lényegét igyekeztek több-kevesebb sikerrel - megismerni. Ekkor készültek az első építészeti felmérések is.

15 A megújulás igénye az iparművészetben is hasonlóképpen jelentkezett. E törekvések kifejeződése MALONYAY Dezső öt kötetes munkája, amelynek munkatársa volt például MEDGYASZAY István, korának egyik legkiválóbb építésze is.

16 A népi építészeti tanulmányok megjelenési lehetőségét a 20. század elején elsősorban az 1900től megjelenő Néprajzi Értesítő biztosította. A teljesség igénye nélkül itt BARTUCZ Lajos, GYÖRFFY István, ISTVÁNFFY Gyula, CS. SEBESTYÉN Károly, SZINTE Gábor és VISK1 Károly cikkeit említjük meg. A népi építészet kutatása - ami ebben az időben már elsősorban az ismeretek gyarapítását, egy-egy tájegység népi építészetének ismertetését, és nem újabb elméletek konstruálását jelentette - bíztatóan fejlődött. Ezt akasztotta meg hosszú évekre az első világháború és annak következményei.

17 A továbbiakra nézve nagy jelentősége volt, hogy 1919-ben BÁTKY Zsigmondot nevezték ki (az akkor még a Magyar Nemzeti Múzeum szervezeti kereteiben működő) Néprajzi Múzeum igazgatójának, aki a tárgyi néprajzzal, és ezen belül főként az építkezéssel foglalkozott. A német házkutatók hatására kialakult benne a tüzelőberendezések által meghatározott háztípusok elmélete. Mivel a népi építészet részletkérdéseiről még ekkor is igen kevés konkrét adat állt, rendelkezésére, munkatársait és a népi építészettel foglalkozó más szakembereket terepmunkára küldte (ő maga ezt alig művelte), akik intenciói alapján elsősorban a tűzhelyeket figyelték meg. Ebben vett részt a népi építészet kutatóinak következő nemzedéke, így például GÖNYEY (ÉBNER) Sándor, GUNDA Béla, KISS Lajos, VAJKAI (WAGENHUBER) Aurél és mások. BÁTKY alapvető rendszerező munkáját 1930-ban publikálta.

18 Meg kell említeni, hogy a nyelvtudomány eredményeit a tűzhelyek, de más jelenségek vonatkozásban is igyekezett a népi építészet kutatásában felhasználni. Eközben CS. SEBESTYÉN Károly szintén jelentős - a nyelvtudományt hasonlóképpen felhasználó - kutatásait BÁTKY-tól függetlenül, sőt vele állandóan vitázva végezte (az ő legjelentősebb művei azonban csak BÁTKY halála után jelentek meg).

19 Ebben az időszakban már szórványosan történeti forrásközlésekkel is találkozunk a szakirodalomban, elsősorban a Néprajzi Értesítőben, de ennél talán lényegesebb, hogy megkezdődött a régészet, mint segédtudomány felhasználása a népi építészet kutatásában.

20 BÁTKY Zsigmondnak - a tüzelőberendezések alapján megkülönböztetett - öt magyar háztípusról kialakított rendszerezése, lényegét tekintve máig a népi építészeti kutatás alapját képezi, bár ma már jobban látjuk hibáit, korlátait is: a tüzelőberendezés, bár nagy jelentősége vitathatatlan, egyáltalán nem a háztípus egyetlen jellemzője, mint arra már CS. SEBESTYÉN Károly rámutatott.

21 BÁTKY azonban mégis jó érzékkel közelített a problémához, mivel figyelembe vette az építkezés egyéb jellemzőit (például alaprajz, épületszerkezetek) is. Ezért fogadhatjuk el lényegében napjainkig háztípusait.

22 GUNDA Béla azonban jó két évtized múlva szigorú kritikával illette munkásságát.

23 Abban mindenképpen igazat adhatunk neki, hogy BÁTKY lényegében morfológiai vizsgálatokat végzett, és nem vette