Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 15. (Tanulmányok Füzes Endre 70. születésnapja alkalmából. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)

GILYÉN NÁNDOR: A magyar népi építészet kutatásának története

(eléggé) figyelembe az építészet gazdasági, kulturális és társadalmi összefüggéseit. BÁTKY halálával (1939) a népi építészeti kutatás (és a néprajztudomány) nagy korszaka zárult le, amelyet a tudományos módszerek kialakulásával jellemezhetünk, és amelynek méltó koronája a magyar néprajztudomány első összefoglaló műve, „A magyarság néprajza ".

24 Ebben az időben az építészek is újult erővel fordultak a népi építészet felé.

25 Ennek oka ismét az építészeten belül jelentkező új irányzat volt, a húszas években megjelenő funkcionalizmus, a „modern", „tárgyilagos" építészet. Azok az építészek, akik nem tudtak egyetérteni a modern építészet internacionalista irányával, a népi építészet egyszerű, „ősinek" tűnő formáiban vélték megtalálni a nemzeti stílus alapjait. Csak sajnálhatjuk, hogy kutatásuk nagyon felszínes volt, lényegében megelégedtek a szépnek ítélt házak fényképezésével.

26 Műszaki végzettségük ellenére a szerkezetekkel szinte egyáltalán nem foglalkoztak, aminek okát nagyrészt abban láthatjuk, hogy „építőművész" beállítottságúak voltak, és elsősorban az esztétika oldaláról közeledtek a népi építészethez.

27 Ugyancsak ebben az időben jelent meg az első olyan építészettörténeti munka, amely a népi építészettel is foglalkozik.

28 BIERBAUER Virgil úttörő módon, a kor tudományos színvonalán tekinti át a falu, a parasztság építőtevékenységét, felhasználva a néprajz és a régészet eredményeit. Külön fejezetben ismerteti a 14-15. és a 18. század falusi építészetét. A századforduló népies törekvéseit, azok felszínességét ő is kritikával illeti. Vargha László fellépésétől az ezredfordulóig (1940-2000-ig) Talán nem túlzás korábbi állításunk, hogy BÁTKY Zsigmond halálával (1939) a népi építészet kutatásának egy korszaka zárult le,

29 1940ben pedig, VARGHA László első jelentős művének megjelenésével

30 új korszak vette kezdetét. VARGHA László építészeti tanulmányokat is folytatott, járatos volt az építészettörténetben, az épületszerkezettanban és a műszaki felmérésben (ami a népi építészet korábbi néprajzos kutatóiról nem állítható), sőt a régészetben is, és ilyen irányú ismereteit kiválóan tudta kamatoztatni néprajzi, történeti kutatásaiban. Már a tilalmasi tanyák vizsgálatánál is következetesen figyelembe veszi - a szorosan vett építészeti szempontokon túl - az építkezés általános fejlődését, az egyes épületek „történetét", időbeli változását, összefüggését a gazdálkodással, a társadalommal, a történelmi folyamatokkal, és nem megy el érzéketlenül az újabb épületek mellett sem, különösen, ha az új a régivel szemben fejlődést jelent. Röviden úgy foglalhatjuk össze munkamódszerét, hogy ő érvényesítette elsőként a népi építészet kutatásában a ma is korszerűnek tekintett komplex szemléletet.

31 Bíztató jel volt a népi építészet kutatása szempontjából is, hogy 1947-ben VARGHA Lászlót nevezték ki az önálló intézménnyé váló Néprajzi Múzeum első főigazgatójának. Sajnos 1949-ben politikai okok miatt menesztették, a néprajztudomány és különösen a népi építészeti kutatás nagy kárára.

32 A későbbiekben VARGHA László érdeklődése a történeti stílusok népi építészetre való hatása, illetve általában a népi műemlékek felé fordult (helyesebben ő dolgozta ki a népi műemlék fogalmát!).

33 Evek múlva, leváltását követő traumáját kiheverve (1949 és 1953 között egyetlen publikációja sem jelent meg!) részletesen is kidolgozta a népi műemlékek kérdéskörét.

34 Neki köszönhető, hogy a Magyarország Műemléki Topográfiája sorozat Nógrád megyei kötetében, bár a későbbiekhez képest még nagyon szűk terjedelemben, de már helyet kap a népi építészet is.

35 VARGHA László helyszíni kutató munkáját azonban a legválságosabb években sem szüneteltette. Már a negyvenes években, a háború alatt jelentős gyűjtőmunkát végzett a Balaton környékén és Erdélyben, a Borsa völgyében,

36 majd az ötvenes években - miskolci száműzetését kihasználva - a Boldva völgyében. Kutatási lehetőségei nagyban növekedtek, és ezért munkakedve is ismét a régi lett, amikor 1952-ben docensi kinevezést kapott a budapesti Műegyetem építészettörténeti tanszékére. A „Népi építészet" című fakultatív tárgy keretében sok építész hallgató látogatta előadásait és vett részt felmérési gyakorlatain. Közülük néhányan később a népi építészet kutatói lettek. Folytatta - többek közt - korábban megkezdett Balaton-felvidéki és Boldva-völgyi kutatásait is, és számos publikációja jelent meg. 1957-ben anyagának szakszerű feldolgozására jelentős minisztériumi támogatást sikerült szereznie, amihez nagy kedvvel fogott hozzá. Sajnos három év múlva, az 1960. év elején a támogatást megvonták tőle.

37 A népi építészet kutatása az ötvenes években egyébként is jelentősen előrehaladt. Megfigyelhető a publikációknak a korábbiakhoz képest