Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 15. (Tanulmányok Füzes Endre 70. születésnapja alkalmából. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)

BALASSA M. IVÁN: A FAKSZ-házaktól a szocialista faluig. Népi építészet a 20. században

14. kép. Kockaház terve, Hajdú-Bihar megye BIKY Gábor 1979. 50. rületnek csak 13%-a lett „közös", hanem az egyre erőszakosabb terménybegyűjtés, a beszolgáltatás már ekkor is paraszti tömegeket űzött el a falvakból. Nyilvánvaló, hogy ilyen körülmények között nemcsak a termelési-, hanem az építési kedv is csökkent. Joggal tartja FÜZES Endre ezt a korszakot a stagnálás időszakának, amikor egyébként éppen ennek köszönhetően - „a néprajzi kutatás... a falusi építészet és lakáskultúra tradicionális formáit még szinte érintetlen állapotban tanulmányozhatta.. ,".

17 Az 1956-os forradalomban azonnal felbomló közös gazdaságok újjászervezése, a „falu szocialista átalakítása" 1959-ben kezdődött meg, és 1961-re le is zajlott, a földterület 90%-a szövetkezeti vagy állami tulajdonba került. Ez indította el a második nagy menekülési hullámot, 1960-ra az aktív keresők 35%-a foglalkozott mezőgazdasággal, szemben az utolsó békeév, 1938 közel 50%-ával. Kezdetben a kolhoz jelleg uralkodott, az immáron csak mezőgazdasági bérmunkások, falun élők és nem a hagyományos értelemben parasztok, a „közös"-ön kívül egyáltalán nem, vagy csak erősen korlátozottan foglalkozhattak növénytermesztéssel, állattartással. Ennek érdekében az új telek-parcellázásoknál olyan méretű