Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 15. (Tanulmányok Füzes Endre 70. születésnapja alkalmából. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)

BALASSA M. IVÁN: A FAKSZ-házaktól a szocialista faluig. Népi építészet a 20. században

házéi "-ról,

9 a 4.-ben GUNDA Béla „Az Ormánság paraszti építkezései"-ről,

10 az 5.-ben az író VERES Péter „Az alföldi földmunkás házáról" ,

n a 6. és 7.-ben két részletben ismét nem néprajzkutató, hanem ERDEI Ferenc „A makói városi[parasztház"-ról, majd a 11.-ben TÓTH János az „Őrségi ház"-ró\

]3 írt, de még 1940-ben is szükségét látta a meghatározó építész, építészettörténész, BIERBAUER Virgil, hogy két részletben szempontokat adjon a „magyar házkutatáshoz".

14 A falujárások, felmérések során megszerzett ismeret egy ideig a „magas" építészet eszköztárát gyarapította, falun az alkalom az 1940-es árvíz és az 1940. XXIII. törvénycikkel életre hívott Országos Nép- és Családvédelmi alap volt. Az alap a sokgyermekes családok segítségével társadalompolitikai célokat szolgált és ennek egyik eszköze a megfelelő házak építése volt. 25 mintaterv készült, az irányelvek között szerepelt, hogy alkalmazkodjanak a kialakult helyi építési módhoz és „tájjelleghez". Az ONCSA és az árvízkárosult házak igyekeztek a hagyományos anyaghasználathoz és formákhoz igazodni, az utóbbiaknál népszerűek voltak a különböző anyagú és megjelenésű tornácok. A deszkaoromzatokon ez alkalommal is megjelent például a napsugaras díszítés, mint ez a Csongrád megyei Fábiánsebestyénbe készített terven is megfigyelhető. A tervek általában elég jól követik a hagyományos tetőformákat, így a Nógrád megyein a nyeregtető széles vízvetős, a szatmáriak csonkakontyosak stb. Kevéssé ismert, hogy a Trianonnal elvesztett, a bécsi döntésekkel visszacsatolt területeken is épültek ONCSA házak, telepek, például a felső-bodrogközi Kisgéresen, vagy Erdélyben, Kolozsváron. A tervek a hagyományos paraszti lakáshasználatot, tágabban az életmódot is befolyásolni akarták. így tűnik föl már az 1937-es MOLNÁR Farkas által készített dévaványai terven is a hálófülke, és ott vannak az 1940-es ONCSA típusterveken is, és megvalósítva, sőt berendezve a nagytétényi mintatelepen. Ez nem bizonyult sikeresnek. Az egész ONCSA akció sajnos, megkésett, az ország háborúban állt, az építőanyag biztosítása is nehézségekbe ütközött, „Fűrészelt fa helyett gömbrúdból épült a tetőszerkezet, borított gerendás mennyezet helyett, deszka hiányában, szőlőkarók és suhángok felhasználásával a pólyás födém, téglát helyettesítő alapon kőből, betonból, a falak ezeken vályogból készültek", emlékezik vissza a munkák egyik irányítója, TÓTH Kálmán.^ A tapasztalatok összegzésére sem jutott idő, a jogos és jogtalan kritika, az ONCSA körül kialakult vita beleveszett a mind erősebb háborús zajba. Mindenesetre mindaz, ami ennél, a végül az árvizes házakkal együtt mintegy 27-28 ezer felépült új parasztháznál minden oldalról, a tervezők, az építészek, szociológusok, az építők, a szervezők, a mesteremberek és természetesen a felhasználók, a lakók részéről tapasztalható volt, jogos reményeket keltett a magyar falu megújulására. A szocialista falu 1945-el kezdődően a magyar falu társadalmi szempontból története legnagyobb változásán ment át. Közel fél évszázadon keresztül az önálló birtokkal rendelkező parasztok társadalmasítása, a közös tulajdonforma, a közös termelés felé kényszerítése folyt. Ez természetesen a falu építészeti képére is alapvető hatással volt. Az eddig nem sok figyelmet kapott korszakról elsőként FÜZES Endre adott periodizációt, rövid értékelést.

16 Az 1945-ös földreform során 660 ezren kaptak földet és 350 ezer új házhelyet mértek ki. Az újonnan telekhez jutottak között ott volt az a 110 ezer uradalmi cseléd is, akiknek korábban nem volt háza. Ez egy hatalmas építési hullámot váltott ki, mely néhány éven keresztül lényegében spontán zajlott, valószínű azért, mert a figyelmet a városok újjáépítése kötötte le. 1949-ben jött csak létre az Országos Házépítő Szövetkezet, és hirdettek pályázatot falusi parasztházak tervezésére. Ennek eredményeként tíz, a bevált ONCSA tervek közül pedig hat került fel a bankkölcsönnel támogatott tervek listájára. A tervek alapján két év alatt tízezer ház épült fel a szatmári Kölesétől, Sonkádtól a vasi Vassurányig és Vátig. Helyenként egész új települések, településrészek nőttek ki a földből, mint Ebesen, ahol 118 OHÉSz ház épült a tanyaközpontban. 1951-ben az OHÉSz megszűnt, a tervek még egy ideig használatban maradtak. Nem mindenütt használták azonban ezeket a terveket. A Győr közeli Ikrényben a pusztákról betelepített cselédek 1949-50-től már a később országosan elterjedt kocka házakat építették rábapatonai pallérok tervei alapján. Új épületeiknek jellemzően kő alapja, de napon szárított, azaz mugli tégla fala volt. Az első téeszesítés 1950-ben nem annyira a birtokstruktúrát változtatta meg, hisz a szántóte-