Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 15. (Tanulmányok Füzes Endre 70. születésnapja alkalmából. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)

PALÁDI-KOVÁCS ATTILA: Munkásház és lakás (1870-1920)

2. kép. A Karu lakótelep helyszínrajza. Ózd (Borsod vm.) 1863-1890 körül. CSONTOS György-VASS Tibor: Ózdi munkáskolóniák (1861-1970). Pomáz, 2001.21. nyomán években kezdték el egyes szabadtéri néprajzi múzeumok az egykori munkásházak, barakkok, munkáskolóniák maradványainak begyűjtését. Példaként említhető a Walesi Néprajzi Múzeum, ahonnan JENKINS egy észak-walesi kőbányász kunyhóját, továbbá egy bányászlakás belsejét, bútorzatát megörökítő fényképet is közölt.

10 A német és osztrák munkásság lakáskörülményeit a városi, polgári lakás- és bútorkultúra etnográfus szakértői diakron szemlélettel, írott források, inventáriumok, archivális dokumentumok alapján kezdték vizsgálni. Elsősorban a nálunk is járt Ruth E. MOHRMANN (Münster) nevét és dolgozatát kell kiemelni. Másodsorban az osztrák Gottfried PIRHOFER-t, aki az 1920—30-as évek „vörös Bécsének" munkáslakás- építési programját vizsgálta." Ilmar TALVE kézikönyve a finn népi kultúráról 1979ben, s nemrégiben magyarul is kiadott könyvében,

12 önálló fejezetet szentelt a városok és az ipari közösségek tárgykörének, s azon belül a települések, épületek, a lakás és az otthon formáinak, a munkásság lakásviszonyainak. Martine SEGALEN a Párizs elővárosaként az 1920—30-as években munkás lakótelepekkel felduzzadt Nanterre lakáskultúráját, a munkáscsaládok bútorzatát írta le és elemezte a hagyományos értékek és a modern formák viszonyrendszerében. 13 A munkásház és munkáslakás néprajzi vizsgálatára irányuló figyelem bizonyságaként talán a fenti néhány példa említése is elégséges. Krám, karám, barlanglakás A 20. század elején még léteztek a bányászok, szénégetők munkahelyhez közel épített kunyhói, hegyoldalba vágott barlanglakásai, kőfalazattal és nyeregtetővel készült építményei. Régi bányásztelepüléseken a Felföldön és Erdélyben ezeket az időszakosan lakott, tűzhellyel épített kunyhókat többnyire a krám, karám szóval nevezték meg. GREGOR Ferenc kutatásaiból tudjuk, hogy a szlovák és a magyar krám szó végső soron a szintén 'bányászkunyhó'jelentésű német Kramm vezethető vissza, amelynek első említései Körmöcbányáról 1492—1512-ből ismeretesek. A lakó-krámok a szlovák nyelvterület sok részén ismeretesek, s lehetséges, hogy a német Kram szó helyenként szlovák közvetítéssel került be a magyar bányászok, favágók, szénégetők nyelvébe.

14 BARABÁS Jenő rudnai gyűjtése szerint (1955): „A bányászok iramokban laktak... Ott voltak a krómok kőből, abba laktunk mi, bányászok. Deszkával és földdel volt fedve. Középen volt a tűzhely, kétoldalt priccsdeszkára téve szalmazsák. Cserépfazékba főztünk, ezeket két oldalról melegítettük."

15 „Karám a Kerepesi-táró bejárata előtt" címen közölt fényképet Gömör megye bányászati monográfiája egy kőfallal, zsindely fedésű nyeregtetővel készült erdei épületről. Mellette látható a kézi művelésű bánya bejárata is.

16 Az ugyancsak Gömör megyei Hradek bányájának szám-