Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 15. (Tanulmányok Füzes Endre 70. születésnapja alkalmából. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)

PALÁDI-KOVÁCS ATTILA: Munkásház és lakás (1870-1920)

3. kép. A.Régi Kolónia l-es és 2-es épületének utcai homlokzata és alaprajza. Ózd (Borsod vm.) 1873— 1978 között. CSONTOS Györgyi-VASS Tibor: Ózdi munkáskolóniák (1861-1970). Pomáz, 2001. 29. nyomán adáskönyve szerint 1829-ben 16 frt-ot fizettek egy új krám, karám felépítéséért, ami akkoriban kb. 11 szekér fa árának felelt meg.

17 A Kerepesitáró bejáratánál fényképezett karám a walesi bányászok cottage-ára emlékeztet bennünket, de volt köztük két lényeges eltérés. A gömöri bányász nem családjával, hanem munkatársaival élt a kőkunyhóban, s a berendezés, a bútorzat is ennek az igénynek felelt meg. Csúcsom antimon (régiesen dárdány, helyi nevén spiglóc) bányájában a helybeli és beltéri lakosokon kívül — akik naponta hazajártak — dolgoztak még a szepességi Hanzlováról, Stelbachról és a Torna völgyben fekvő Szádalmásról származó férfiak is. Ezek a bányászok egész héten a krámban aludtak, étkeztek, szárították meg ruházatukat. Péntek délután indultak haza gyalogosan és hétfőn déltájban érkeztek vissza a munkába. Az úton töltött félnapokat és a szombatot hét közben ledolgozták. Egy-egy krámban legalább négyen laktak, de a stelbachi bányászok /rramjaiban hat embernek volt helye. Mivel a bányából sárosan, vizesen jöttek fel, a krámban előbb tüzet kellett rakniuk ahhoz, hogy melegedhessenek, és főzniük kellett, hogy étkezhessenek. A földkunyhóban kialakított fekvőhelyeken, priccseken gyapjúpokróccal, rongypokróccal, nagykabáttal takarództak be, s éjszaka is égett a tűz, hogy a krámban zsinórra felteregetett ruháikat megszárítsák, s reggel szárazon vehessék fel.

18 Az 1890-es években még a rudnai bányászok is a bánya bejárata mellett, az erdőben épített krámban laktak, s csak hétvégén mentek haza a családhoz. Az épület 3—4 méter széles, 4—5 méter hosszú volt, hátsó része bevágódott a hegyoldalba. Vastag, 80—90 cm-es falát kőből építették, fedele sűrűn egymás mellé rakott hasábfából készült, amit előbb avarral borítottak, majd földdel vastagon befedtek. Télen a krámban tüzeltek és főztek, nyáron pedig az előtte létesített placcon.

19 A bányászkunyhó neve Rudna, Sajóháza (Nadabula), Csúcsom (Euéma) népének nyelvén krám, a dernői, krasznahorkaváraljai magyaroknál karám. A Csermosnya-völgy távolabbi falvaiban (Hárskút, Kovácsi, Lucska, Barka) szintén ismerik a karám szó 'kunyhó' jelentését, de ott inkább kunyhót, kojibái mondanak helyette.

20 Rozsnyó és a feudális korban hozzá tartozó bányászközségek (Csúcsom, Nadabula) népe az építményt és a krám szót közvetlenül a középkori német ősöktől örökölte, hiszen a város magyarosodása a 16-17. században indult. Torockón a bánya szája előtti térnek a neve hald, azon van egy kis kunyhó, a karám.