Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 15. (Tanulmányok Füzes Endre 70. születésnapja alkalmából. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)

CSERI MIKLÓS: Füzes Endre és a Szabadtéri Néprajzi Múzeum

4. kép. A Nyugat-Dunántúl tájegység avatási ünnepsége, 1993 szeptembere (Bodó Sándor főosztályvezető, Gunda Béla professzor, Andrásfalvy Bertalan miniszter, Füzes Endre főigazgató) Endre felvetését szem előtt tartva, engedélyt kaptunk a gyűjtőterületnek az egész magyar nyelvterületre történő kiterjesztésére. 2001-ben a korábbi „18. század közepe, a 20. század eleje" bemutatható időszakot tágítottuk a múlt irányába, amikor is a Tudományos Tanács megvitatta és elfogadta az úgynevezett „honfoglalás- és középkori" tájegység telepítési koncepcióját. A múzeum teljes szakmai koncepciójának újragondolására az újabb és újabb elemek átültetésére sajnos, még a mai napig nem került sor. Tudományos élet A magyarországi múzeumok kifejlődésének egyik sajátos és szinte mindig elsődleges fontosságú szegmense, területe a tudományos tevékenység, a kutatómunka művelése. Nem is tartjuk igazán Múzeumnak azt a gyűjteménnyel vagy kiállítással rendelkező intézményt, melyben ne folyna az alaptevékenységet elsődlegesen meghatározó tudományos kutatás. Ez biztosítja a kiállítások, a kommunikált információátadás hitelességét, ez biztosítja az intézmény és a benne dolgozók szakmai és társadalmi presztízsét, ez segíti elő az oktatásban, nevelésben, sőt, még a szórakoztatásban elfoglalt szerepét is. Különösen fontos tehát ez egy viszonylag fiatal, alig múlt harminc éves nemzeti közgyűjtemény esetében. Az alapok adottak voltak, hiszen a telepítési koncepciót a magyar népi építészeti kutatás, és a népi műemlékvédelem legkiválóbb tudósai, képviselői késztették el, az első szakember-generáció kutatási területének legkiválóbbjaiból került ki. A kor viszonyainak megfelelően a „hőskor" tudományos teljesítményének elismerését jelenti az 1981-ben elnyert „MTA kutatóhely" státus is. FÜZES Endre erről így ír: „... a tudományos kutató- és muzeológiai munkát feltételező kiállításfejlesztés mellett, erősítenünk kell a múzeum tudományos kutatóhely jellegét, és a népi építészet kutatásának központi intézményeként kell fejlesztenünk archívumunkat... A múzeum jellegénél fogva alkalmas arra, hogy maga köré gyűjtse a népi építészettel foglalkozó kutatókat. Ennek érdekében, valamint tudományos kérdések megvi-