Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 15. (Tanulmányok Füzes Endre 70. születésnapja alkalmából. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)

CSERI MIKLÓS: Füzes Endre és a Szabadtéri Néprajzi Múzeum

5. kép. A sükösdi lakóház megnyitása, 1995 szeptembere tatása és megoldása érdekében, folytatni kell a már megkezdett nemzetközi konferenciasorozatot egy-egy építészeti zónára koncentráltan. ... Minden évben meg kell jelentetnünk évkönyvünket, a Ház és Embert, melyben az intézmény kutatói mellett helyt adunk más kutató megfelelő színvonalú tanulmányának is." Személyes negatív, de mégis, a későbbi munkámra inspirálólag ható élményem az 1987 szeptemberére tervezett emlékkonferencia kudarca. FÜZES Endre a múzeum alapításának 20. évfordulója alkalmával egy emlékkonferenciát tervezett a Néprajzi Múzeum közösen. Sajnos, az utóbbi intézmény - korábbi anyaintézményünk - munkatársainak érdektelensége miatt elmaradt az emlékülés. Az érdektelenség oka, a személyes momentumokon túl mindenféleképpen a téma és az intézmény tudományos presztízsének hiánya volt. Ebből okulva, 1989-ben, kezdeményezésemre és FÜZES Endre maximális támogatásával útjára indított a múzeum egy nemzetközi konferenciasorozatot, mely először a Kárpát-medence északkeleti térségét, majd a Dél-Dunántúlt (1991), a Kisalföldet (1993), a Nyugat-Dunántúlt (1995), a Balaton-felvidéket (1997), majd Erdélyt (1999), mint jellemző karakteres népi építészeti zónát tárta a szakmai közvélemény elé. Szaktudományunk meghatározó képviselői ma már a népi építészetkutatás kézikönyveiként értékelik a tanácskozások megjelent köteteit. Megítélésem szerint e konferenciasorozat sikere, és az ebből kialakuló tudományos pezsgés a legnemesebb és legméltóbb válasz az 1987-es anyaintézményi „negligációra". FÜZES Endre szinte beiktatása után azonnal célul tűzte ki a intézmény évkönyvének, a Ház és Embernek részbeni minőségi megújítását. Ez jelentette a korábban több éves időközönként megjelenő periodika valóban évkönyvvé tételét (évről-évre meg is jelenik), s jelentette a külsőségeiben történő színvonalemelést (magas színvonalú nyomás, kiváló papír, a jövő számára is értékelhető illusztrációk, színes borító, idegen nyelvű rezümék stb.) csakúgy, mint a belső tartalom színvonalának emelését is. Ma már nincs a szaktudományunknak olyan jeles és kiváló képviselője, aki ne lett volna szerzőtársunk a Ház és Emberben. Megújult az intézmény tájékoztató periodikája a Téka is, s közreadtunk olyan kiadványokat is, mint például Magyar Népi Építészeti Archívum kiadványsorozat, vagy a Műhelyek, mesterségek című sorozat. Mindezek mellett van még egy konferenciasorozat, mely elválaszthatatlan FÜZES Endre nevétől, s ez a békési tanácskozások címet viseli. Felismerve azt, hogy múzeumunk komoly szerepet játszhat a műemlékvédelem, ezen belül is a népi műemlékvédelem területén, saját személyében és az általa vezetett intézményen keresztül is meghatározó szerepet vállalt e tudományos rendezvénysorozaton. Néprajzkutatók, régészek, művészettörténészek, műemlékvédelmi szakemberek, építészek, sőt, a műemlékekkel a közigazgatásban foglalkozó szakemberek találtak Békésben olyan fórumot, ahol kicserélhették információikat, ütköztethették álláspontjaikat, vitatkozhattak, elmélyíthették szakmai és baráti kapcsolataikat. S törekvésének meg is lett az eredménye. Az MTA Néprajzi Bizottságának kihelyezett ülései, a múzeum minősített kutatóinak mind gyakoribb bevonása a hazai tudományos életbe, a különböző országos és regionális tudományos szervezetekben elfoglalt pozíciók mind-mind szándéka helyességét bizonyítják. Ezeken az alapokon érthető igazán a sikeres folytatás: A Szabadtéri Néprajzi Múzeum 1996-ban társrendezője lehetett Európa házkutatói éves konferenciájának (Arbeitkreis für Hausforschung), 1997-ben a mulinológiai (malomkutatók) világkonferenciának, 2000-ben helyet adtunk a Magyar Néprajzi Társaság legnagyobb tudományos seregszemléjének, a Vándorgyűlésnek (Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón), s mindenek megkoronázásaként 2001 augusztusában óriási sikerrel megrendeztük a Szabadtéri Múzeumok Európai Szövetségének 20. kongresszusát. ,yA Szabadtéri Néprajzi Múzeum egy-egy épületcsoportjának félépítésével a tudományos munka nem zárul le. A berendezett építmények, az azokat magába foglaló porták és településszerke-