Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 15. (Tanulmányok Füzes Endre 70. születésnapja alkalmából. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)

SABJÁN TIBOR: Mászókémény, vindófli, kamin

zen a kéménybe.

31 Az egyszerűbb tűzhelykombinátokon semmilyen szabályozó szerkezet sincs, de a gazdagabb változatoknál előfordul néhány elzáró szerkezet. Általában a takaréktűzhelyeket lehet egy súberrel elzárni, hogy a tüzelés befejezése után a kémény ne húzza ki a meleget. Néha a kemence felett is van egy fordítós elzáró, de erre nem nagyon van szükség, mivel a kemence nyitását és elzárását a tévővel lehet megoldani. Érdekes kérdése a vizsgálatoknak a vindófli és alakváltozatainak az elterjedése. BALASSA M. Iván úgy gondolta, hogy a szó nyugati irányban a Garam térségén túl nem fordul elő, de a terminus még tovább, egészen Érsekújvár térségéig is követhető.

32 Délen pedig egészen Tolna megye térségéig kimutatható használata.

33 A Duna vonalának környékén azonban jelentése már megváltozik, itt a szobai kemence előtti zárt kémény jelölik vele. Ebből is látszik, hogy a terminus eredete nem hozható kapcsolatba a függőleges füstelvezetésű belülfutős kemencékkel.

34 Mászókéményes konyhák a Nyugat-Dunántúlon A Dunántúl nyugati részén, az Őrség és Göcsej vidékén a mászókéményes konyhák érdekes táji változata terjedt el. A legtöbb példát Szalafőről és környékéről ismerjük.

35 Az itteni adatok szerint a korai példányok a 19. század végéről valók, azonban építésük második nagyobb hulláma az 1920as években indult meg.

36 A keszthelyi Festetics uradalom épületleírásaiból tudjuk, hogy Zala megye középső és keleti részén az ilyen típusú konyhák az 1850-es években jelennek meg a mezővárosokban, falusi előfordulásuk pedig az 1870-es évektől adatolható.

37 Az adatokkal harmonizál a grazi illetőségű Wathner vaskereskedés 1885-ben kiadott katalógusa, amelyben ezeknek a nyugatdunántúli kombinátoknak szinte minden jellegzetes vasalata (ajtók, keretek, rácsok, szabályozók, elzárók) ábrázolva van, tehát a vaskereskedésekben már megvásárolható.

38 A jellegzetes nyugat-dunántúli konyhai kombinátok előfordulása nyugati irányban a mai Burgenland területéig követhető.

39 Legészakibb adatunk Cákról való, ahol egy kombinát vasalatán mesterjelzés is volt: „GÓTH JÁNOS LAKATOSMESTER SZOMBATHELY KŐSZEGIUTCA 9". Keleten a tűzhelyeket a majdnem a Balaton térségéig követhetjük, itt azonban már egy másik nagytáj határai kezdődnek.

40 Délen elterjedésük a Mura vonaláig figyelhető meg.

41 A nyugat-dunántúli területeken a mászókéményes konyhák tüzelőberendezése egységes rend szerint alakult (5. kép). A kb. 80/80 centiméteres zárt kémény a konyha szoba felőli falához épült hozzá, nagyjából a fal közepe táján. A kémény aljában helyezkedik el a katlan az üsttel, amely alatt tüzelőajtó és hamuzó ajtó látható. A katlannak rostélya van, a rajta égő tűz alulról melegíti az üstöt, majd körbekerítve azt, az oldalát is fűti. Az üst kétszárnyú vasajtón keresztül érhető el. Azért, hogy tüzelés közben az üstben füstmentesen lehessen főzni, a katlan füstjét hátul, a falba rejtve vezetik föl a kéménybe. Az üst így teljesen füstmentes, azonban a főzés, forralás közben keletkezett gőzöktől is mentesíteni kellett, ezért a katlanajtó felett lévő falazott lezárásba egy kisebb nyílást hagytak, melyen keresztül a kémény huzata a gőzt is kivezette a térből. A katlan felett kezdődött a tényleges mászókémény, amelynek a mennyezet alatt lemezből készült egy- vagy kétszárnyú ajtaja volt. Ezen lehetett bemászni a kéménybe és kitisztítani vagy a füstölni valót felaggatni. Az egyszárnyú ajtók (ezek voltak a gyakoribbak) közepén egy kisméretű ajtócska volt, ezzel lehetett a konyha légterét szellőztetni, vagy a kémény huzatát szabályozni. A kémény mellett, a konyha sarkában helyezkedett el a nagyméretű kenyérsütő kemence, amelynek eleje mindig ferdén csapott volt. A kemence száját egy fekvő téglalap alakú lemezajtó zárta, amely lehetett kétszárnyú, egyszárnyú vagy kettőzött ajtajú. Ez utóbbi két nyíló szárnyból állt úgy, hogy a felső szélesebb, az alsó keskenyebb volt. Az ajtókat egyszerre vagy felváltva is lehetett nyitni-csukni. Gyakran a rendes kemenceajtó alatt egy keskeny lefelé nyitható ajtó, vagy inkább rés volt, melyen keresztül az égést tudták figyelni anélkül, hogy a füst az ajtón kívülre jutott volna. Ez szolgálta némely kemencén egy vagy két kisebb ajtócska is, amely az ajtó aljára volt szerelve. Fűtéskor a kemence füstje az ajtó előtt fölemelkedett és egy széles falazott résen keresztül került a kemence hosszú füstjáratába, majd a kéménybe. Ezt a nyílást a kemenceajtó fölé épített forgatós szabályozó kilinccsel lehetett elzárni, hogy a sütés alatt a füstjárat a kemence melegét ne tudja elvezetni. A kemence feneke kb. 70 cm magasan volt, alapterületét körte alakúra formálták, de a jobb helykihasználás miatt gyakran féloldalasan torzították is. A kemencének téglából falazott lapos boltozata volt, közepe maximum 50-60 cm magasra emelkedett. Hátsó részéből négyzetes keresztmetszetű szabályozó