Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 15. (Tanulmányok Füzes Endre 70. születésnapja alkalmából. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2002)
SABJÁN TIBOR: Mászókémény, vindófli, kamin
tett téglából készül, a belső részét és konyhai falakat azonban vályogból is rakhatták. Ezen a vidéken a kemence mindig a kémény aljában helyezkedik el, szájával a konyha bejárata felé nézve. A kemence lapjára fektetett téglából rakott feneke kerekded, körte alakú, a konyhai padló fölött 50-70 cm magasan helyezkedik el, fölé téglából épített lapos boltozat borul. A boltozat hátsó felében négyzetes nyílás van, melyet a boltozatra épített keskeny csatorna vezet a kemence szájához, vagy csak egyszerűen függőlegesen a kémény aljába. Ez a szelelőluk, amelyet sárból vagy téglából készült dugóval lehet nyitni, zárni, szabályozva a sütés erősségét. Mivel a konyha füstmentes, a kemence szája egy kicsit hátrébb van, mint a kéményen lévő kétszárnyú vasajtó, így tüzeléskor a kemence száján kitóduló füst az ajtó mögött emelkedik fel és egy széles lapos nyíláson, vagy két egymás melletti lyukon megy a kemence feletti kéménybe. A kemence száját kiemelhető tévővel zárják el. A kemence szája előtt lapos nyílás van a kihúzott hamu leeresztésére. A hamus üreg alul egy lemezből készült ajtón át tisztítható. A kemence boltozata felett a kémény alja vízszintesre van feltöltve, ettől a szinttől kezdődik a kémény alsó, igen tágas része. Ide a konyhából egy nagyobb lemezből készült kétszárnyú ajtón át lehet bemászni, hogy a kéményt kormolják, vagy a füstölnivalót felakasszák. Az ajtó a kémény elején, de inkább az oldalsó részén van, fejmagasságban vagy afölött. A konyha sarkában lévő kémény és kemence együtteséhez rendesen egy falazott takaréktűzhely is tartozik. A tűzhely főzőrészből és kiemelt sütőből áll (3. kép). A Kisalföld módosabb vidékein a sütőrészben két ren és egy vízmelegítő is van. Ugyanitt a takaréktűzhely mögött helyezkedik el a falazott katlan és az üst, amely a kéményen kívül is állhat, de a kéménybe beillesztve is. Ilyenkor a katlan egy kétszárnyú lemezajtón át közelíthető meg. A katlannak és a takaréktűzhelynek is tüzelőajtaja és hamuzó ajtaja van. A katlan füstje rejtett csatornán jut a kemence feletti kéménytérbe, a takaréktűzhelyé is, de ezt az újabb megoldások szerint legtöbbször bádogcsővel kötik be a kéménybe. A 20. század 30-as, 50-es éveiben a falazott takaréktűzhelyeket sok helyen lebontották és helyükre hordozható változatot állítottak. Később ezeket gáz- vagy villanytűzhelyek váltották fel, de a kémények oldalain látható füstcsőlyukak elárulják, hogy korábban mindig takaréktűzhely kapcsolódott a vindóflis együttesekhez. A melegkonyhák létesítésének idejében a szobai kívülfűtős kályhákat illetve kemencéket már nem építik, a meglévőket pedig az átalakítás során elbontják. A szobába takaréktűzhely, vaskályha vagy belülfutős cserépkályha kerül, melynek füstjét falba rejtett csatornával, de inkább bádogcsővel kötik a falon át a kéménybe. A mászókéményes vagy vindóflis konyha egyik nagy problémája, hogy a kéménnyel átellenes szoba bekötése nem egyszerű, hiszen a kémény messzebb van, nincs közös fala a másik szobával. Ilyenkor a padláson egy fekvő kürtőt falaznak (jobbára a Kisalföldön alkalmazzák ezt), amely a falban felhozott füstöt kb. 2 méteres vízszintes út után köti be a kéménybe. A másik és egyszerűbb megoldás inkább az észak-magyarországi részeken gyakoribb (itt kisebb méretű konyhák vannak), a szobai kályha füstjét a konyha mennyezete alatt vezetett bádogcsővel viszik el a kéményig. A fenti területeken található mászókéményes konyhák tehát egységes szerkezetűek, bár egyedi megoldások is előfordulhattak. 27 Az egységes anyagra is jellemzőek azonban bizonyos különbségek, melyek inkább a vagyoni szint, illetve a környező városok, mezővárosok mestereinek tudása alapján alakultak ki. A gazdagabb, jobban kiépített konyhai együttesek a Kisalföld középső részére (Fertő-vidék, Rábaköz, Győr vidéke) jellemzők, míg a Duna feletti területeken, a keleti részeken, valamint a Mezőföldön és Északnyugat-Magyarországon a szegényesebb, egyszerűbb változatok honosodtak meg. A gazdagabb kombinátok kéményét gyakran a fejmagasság felett vezetett párkány koszorúzza (4. kép). Az együttes vasalatai pazar kivitelű lakatosmunkát mutatnak, fényesre csiszolt keretek, sárgarézből készült betétek, forgórózsák és gombok, valamint feketére festett lemezfelületek művészi hatást kölcsönöznek a fémrészeknek. A takaréktűzhelyek sütőrésze teljes egészében lemezzel bontott, ebbe mélyed bele a kettős sütő és a rézből készült vízmelegítő. A főzőlap fölé szárító, ételmelegítő rács nyúlik, felette sokszor díszes évszám olvasható. A tűzhely kerete fényesre csiszolt lakatosmunka, oldalt korláttal, alatta szélesebb szoknyás szegéllyel, elől a földig lenyúló lemezborítással. Gyakran a főzőlap mellett is lemezborítás van, hogy a falat megvédje a szétfröccsenő ételtől. A kemence és az alatta lévő hamuzó ajtaja gyakran egy lemezrésszel van összefogva. Ezen is díszítmények és betétek láthatók. A takaréktűzhely mögé rejtett katlan és kéményajtó vasalatai azonban már egyszerűbbek, rendszerint grafitos vasporral feketére mázoltak.
