Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 14. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2001)

SZENTGYÖRGYI VIKTOR: A „Földbeásott lakóház"

27. kép. A „földbeásott lakóház

1

' belvilága. Az épület belterét kettészelő osztófalat vesszőből fontuk meg san legalább hat mennyiséget állapíthatunk meg: a gerincszelemen korabeli külső járószinttől számított magasságát, az épület belmagasságát, a „nyél" segítségével beépített szarufa hosszúságát és alsó átmérőjét, a tető és a korabeli külső járószint között feszülő dőlésszöget a „nyél" felett és a lakógödrön kívül, de a tetőn belül elhelyezkedő terület (a padka) nagyságát (vetületét) a „nyél" segítségével beépített szarufa alatt. Az „elveszett tetők" előállítását ma már számítógép végzi. A régészeti feltárásokon megfigyelhető szerény maradványokból eljuthatunk a teljes egészében elpusztult, láthatatlan tetőzetig. Nem kell hozzá más, mint néhány gombnyomás. E néhány gombnyomást, illetve a mögötte rejlő matematikai modellezést azonban már egy másik dolgozatunkban mutatjuk be, melynek a „A halászkunyhó ujjlenyomata" címet adtuk.

44 Meg kell említenünk, hogy az utólagos szarufabeépítés problémájával a korábban már többször említett szarvasgedei munkacsoport is találkozott. Az építkezést vezető S AB JAN Tibor, a veremház rekonstrukcióját taglaló tanulmányának egyik lábjegyzetében a következő sorokat írja: „... A tervezéskor 10-12 cm vastag szarufákat terveztünk tölgyből, az anyag leszabásakor 7-8 centiméteres fák is 28. kép. A „földbeásott lakóház" belvilága. A kemencét is elkészítettük. A jármok amellett, hogy jelentős mértékben hozzájárulnak az épület stabilitásához, még kitűnő „bútordarabok" is. bekerültek a válogatásba nyers akácból. Építéskor még nem, de néhány héttel a befejezés után a szarufák erősen behajlottak, ezért félve a téli plusz terhelésektől (átázott föld, hó) ideiglenesen a gödör széle fölött megtámasztottuk a szarufákat. .. ,"

45 Ma már tudjuk, hogy az épület aládúcolása nem megoldása a problémának, csupán elkerülése. De azért igen figyelemreméltó, hogy a Szarvasgedén rekonstruált Árpád-kori veremház eredeti gödréhez (az MO autóút ÉK-i szakaszán (Rákospalota-Újmajor) feltárt 363. objektumhoz

46 segédcsatorna, egy „nyél" is csatlakozott (24/D. kép)! A szarvasgedei rekonstrukció kapcsán nem derült fény a „nyelek" egykori rendietetésére, sorainkat ennek ellenére korántsem a kritika, sokkal inkább az elismerés vezérli. Hiszen a rekonstruált emlék, az egykori veremház gödre őrzi a megoldást arra a problémára, amely éppen a rekonstrukció kapcsán merült fel! Ez pedig mindenképp az építkezést vezető szakember és munkatársainak felkészültségét jelzi, hiszen minden kísérleti régész legszebb álma éppen az, hogy munkája során azokkal a problémákkal kerüljön szembe, melyekkel eleinknek is meg kellet küzdeniük. A szarufák utólagos beépítésével kapcsolatosan van még egy lényeges kérdés, melyet min-