Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 14. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2001)

SZENTGYÖRGYI VIKTOR: A „Földbeásott lakóház"

trópusokon rendszeresen be is következik. A különböző talajok kémiai és fizikai sajátságaiból fakadó elvi lehetőségek, továbbá a ritkán előforduló igen párás állapotok (szinte állandó hegyvidéki köd, lápok belseje stb.) miatt, az épületek tervezésénél hazánkban is a tetősúly megkétszereződését szokás elfogadni.) Lényeges, hogy a levegőből történő vízmegkötés elég lassú folyamat, nem beszélve arról, hogy a levegő páratartalmának változása már önmagában sem folytonos: őszi növekedését kisebb-nagyobb csökkenések szakítják meg, és a tavaszi csökkenés is megszakításokkal, hosszabbrövidebb ideig tartó növekedésekkel szabdalt. Ennek megfelelően a „párakövető súlyingadozás" hetek, hónapok alatt bekövetkező lomha változásokat jelent. A „csapadékkövető súlyingadozás" - miként neve is mutatja - a hulló csapadék megkötését jelenti. Mivel közöttük lényeges különbségek vannak, külön kell tárgyalnunk az „esőkövető" és a „hókövető súlyingadozást". (Helyes volna talán a „harmatkövetést" is megemlíteni, hiszen mindenképp létező folyamatról van szó. A tetősúly minden hajnalban növekedésnek indul. Ez a folyamat azonban jelentéktelen változást eredményez, mert mire a tető súlyának nagyobb mértékű növekedése bekövetkezne, a növekedést előidéző tényező - a harmat - már meg is szűnik: kisüt a nap.) Az „esőkövető súlyingadozás" ezzel szemben jelentős mértékű változásokat jelent. A tető száraz tömegével azonosnak tekinthető tömegnövekedés egy áprilisi szakadó eső alkalmával akár fél óra leforgása alatt is bekövetkezhet, amit a tetőn megtelepedett növényi vegetációtól (is) függő lassúbb, esetleg napokig tartó száradás követ. A tető földjének „esőkövetése" a szárazsúly és annak durván kétszerese közötti változásokat eredményez, akárcsak a „párakövetés". Első látásra furcsának tűnik, hogy a tetősúly még a legnagyobb esőzések után sem nőhet meg jobban, mint amennyire a pára megkötésekor. Ennek az a magyarázata, hogy a különböző talajok egy bizonyos vízmennyiségnél többet már nem képesek magukba szívni. A vízzel telített állapot - ugyan lassan, - de hulló csapadék nélkül, a levegő páratartalmának megkötésével is kialakulhat. Ekkor már hiába esik az eső, a víz elfolyik a tetőről. A „párakövetés" és az „esőkövetés" közötti különbség tehát nem mennyiségi, hanem minőségi, és leginkább abban nyilvánul meg, hogy míg előbbi meglehetősen lassú, addig utóbbi igen gyors változásokat eredményez a tetősúlyban. A „hókövetés" is igen gyors folyamatokat jelent. Jellemző rá azonban, hogy a „hókövető súlynövekedésnek" nem szab határt a föld vízmegkötő képessége: a hó akkor sem folyik le a tetőről, ha a föld már nem szívja magába. Ennek az a következménye, hogy a „hókövető súlyingadozás" ellentétben a „párakövetővel" és „esőkövetővel" nem függ a tetőre felhordott föld anyagi minőségétől, de mennyiségétől se: kizárólag a hó mennyiségével hozható kapcsolatba. További lényeges különbség az, hogy a hó eltűnése az olvadással hozható kapcsolatba és nem a száradással. Az eddigiek alapján megállapíthatjuk, hogy a „csapadékkövető súlyingadozás" mintegy „ráül" a „párakövetőre", és annak lomha hullámzását hirtelen, ugrásszerű változásokkal szakítja meg. Utalnunk kell arra, hogy a most leírt folyamatok elemzésekor, továbbá a tetősúllyal kapcsolatos kalkulációk alkalmával két tényezőt nem vettünk figyelembe. Az egyik az, hogy a talajok vízmegkötő képessége jelentős mértékben függ fizikai szerkezetüktől és kémiai összetételüktől is: az eltérő talajok esetében a korábban már említett vízzel telített állapot hosszabb-rövidebb idő alatt és eltérő mennyiségű víz megkötése után alakul ki. Ezzel a ténnyel hozható kapcsolatba az is, hogy a különböző talajok ugyanazon nedvességnek (pl. esőzésnek) kitéve felületüktől számítva eltérő mélységben áznak át. (A szárazsúly kétszeresére való súlynövekedés (csak) egy általánosan elfogadott tapasztalati érték, melyet a teherautók karbantartásának érdekében elővigyázatossági okokból szokás figyelembe venni.) A másik elhanyagolt tényező a tető meredeksége. A különböző tetők ugyanazon esőzés hatására eltérő meredekségük miatt nem azonos mértékben növelik meg súlyukat. Az eltérő „esőkövetésnek" az a magyarázata, hogy a meredekebb tetőkről időegység alatt több víz folyik le, mint a laposabbakról. Mivel az elfolyó vizet a tető már nem képes megkötni, a meredek tetők „esőkövető súlyingadozása" kisebb méreteket ölt, a lapos tetőké pedig fokozott. A különböző meredekségű tetők „hókövetése" is eltérő mértékű: a nagyon meredek (alpesi) tetőkön még a hó is nehezebben áll meg, olvadáskor pedig hamarabb lecsúszik. Nos, a számunkra lényeges kérdés abból fakad, hogy a „fölbeásott lakóház" (és minden földdel borított építmény) „párakövető" és „csapadékkövető" is egyszerre. Az építészeti szempontból lényeges statikai problémát valójában nem is a tető hatalmas súlya jelenti. Sokkal komolyabb probléma az, hogy ez a súly nem állandó: a tető vázon tá-