Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 14. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2001)

SZENTGYÖRGYI VIKTOR: A „Földbeásott lakóház"

tok azért vannak forgalomban, hogy a szállító el tudja dönteni, hogy a különféle rakományokból mennyit pakolhat fel egyszerre.) A föld sűrűségére vonatkozó 1600 kg/m

3 érték különböző talajok esetében kissé (de nem jelentős mértékben) más és más lehet, továbbá az ún. „földnedves" állapotra vonatkozik. A „földnedves" szó azt akarja jelenteni, hogy a talajnak arról az állapotáról van szó, amelyben a föld alatt is található. (Ezt az adatot tehát akkor szokás használni, amikor a talajból kiharapott földet a markoló rögtön a teherautóra önti.) Tudjuk, hogy a föld - végső soron kolloid szerkezete miatt - jelentős mennyiségű vizet képes megkötni. Ekkor a föld súlyához a kötött víz súlya is hozzájárul. Azt is tudjuk, hogy e kötött víz súlya a talajok többségének esetében a föld száraz súlyát közelíti. Természetes, hogy az imént emlegetett „földnedves" állapotot igen nehéz volna egy képzeletbeli „nedvességi skálán" elhelyezni, hiszen a talaj mindenkori aktuális nedvességétől függ: egy ázott, belvizes talajból kiemelt föld például már igen jelentős mennyiségű kötött vizet tartalmaz, annak ellenére, hogy „földnedves", a szónak abban az értelmében, hogy a föld alatt is ebben az állapotában volt meglelhető. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy ez a „földnedves állapot" legtöbbször a száraz állapothoz sokkal közelebb áll, mint a vízzel telítetthez. Elannyira, hogy a „földnedves" kifejezést, illetve a mögötte rejlő fogalmat általában a száraz (vagy az ahhoz nagyon közeli) állapotra szokás használni. Éppen ezért a továbbiakban a „földnedves" és a száraz állapot között nem teszünk különbséget, azokat az egyszerűbb kalkuláció érdekében azonosnak tekintjük. Ekkor azt mondhatjuk, hogy a száraz (» „földnedves") föld durván kétszeresére növeli súlyát kiadós eső után. (Ezzel jó összhangban van az a tapasztalat, hogy az ázott földből csak fele annyi pakolható a teherautókra is.) Nos, ha 1.6 tonnával számolunk m

3-ént, akkor a rekonstruált „földbeásott lakóház" fedésére felhasznált - korábban említett - 20 m

3 föld tehetetlensége száraz (» „földnedves") állapotban 32 tonna. Az egyszerűség kedvéért vegyük ezt az értéket 30 tonnának. (A száraz tető tömegére vonatkozólag ezzel egybevágó értékeket közöl SABJÁN Tibor is a - „földbeásott lakóháznál" egyébként jóval kisebb - szarvasgedei Árpád-kori lakóházzal kapcsolatosan.

41 Nos, ha ez a szárazon 30 tonnás tető a hulló csapadékból vizet köt meg, akkor tehetetlenségét durván kétszeresére növelve elérheti a 60 tonnát is. Nagyon lényeges, hogy a tető a levegő páratartalmát is képes magába szívni, ehhez a növekedéshez tehát még hulló csapadék sem kell. Mindezidáig nem vettük figyelembe, hogy a hó akkor sem folyik le a tetőről, ha a föld már nem képes több vizet megkötni. A 80 m

2 tetőfelületen elterülő mondjuk fél méter magas hótakaró tehetetlensége további 7.6 tonnát jelenthet. A hóteher létrehozta 7.6 tonna tömegnövekedés akkor jön ki, ha a frissen esett hó klasszikus értelemben vett és „tömörségétől" jelentős mértékben függő 60-190 kg/m

3 sűrűségével (annak felső értékével) számolunk. A gyakorlatban azonban gyakran nem ezzel az értékkel, hanem a jég 920 kg/m

3 sűrűségével számolnak. Fél méteres jég esetében a többlet terhelés 80 m

2 X 0.5 m x 920 kg/m

3 = 36800 kg, azaz 36,8 tonna. Ha a friss hó sűrűségére vonatkozó igen tág határok között megadott adatot „elővigyázatossági okokból", a jégre vonatkozót pedig a túlbecslés miatt nem kívánjuk felhasználni, akkor valamilyen köztes értéket kell választani. Mivel különösen a nagy hidegek és hófúvások idején - a frissen esett hó igen hamar jéggé fagy, a nagy havazások után kialakuló súlytöbblet felső határát 800 kg/m

3 sűrűség figyelembe vételével szokás megadni. Hazánk (mai) éghajlatának körülményei között az épületek statikai tervezésénél ezzel az értékkel számolnak. Ekkor a szóban forgó 80 m

2 tetőfelületen 80 m

2 x 0.5 m x 800 kg/m

3 = 32000 kg, azaz 32 tonna hóteher adódik. Az egyszerűség kedvéért vegyük ezt az értéket is kereken 30 tonnának. Odáig jutottunk tehát, hogy a „földbeásott lakóház" teteje egy februári éjszakán a 90 tonnát is meghaladhatja... És most jutottunk el a földdel borított tetőzetek építészeti szempontból talán legfontosabb, leglényegesebb tulajdonságához: az egyébként is meglehetősen nehéz tető igen nagy súlyingadozásokkal terhelt! A tetősúlyt mindenképp a jelenlévő víz mennyisége szabja meg. Ennek megfelelően beszélhetünk „párakövető" és „csapadékkövető súlyingadozásról". Az előbbi azt akarja jelenteni, hogy a tetősúly a levegő páratartalmának változásait követve, azzal egyenes arányosságban áll. Ez nagyjából évszakos ingadozást jelent. A tetősúly az ősz derekán lassan növekedni kezd és nagy marad egészen az új tavaszig. Ekkor lomhán csökkenni kezd és kicsi marad egészen az őszig, amikor újból növekedésnek indul. A „párakövető tető" tehetetlensége a száraztömeg és annak durván kétszerese között ingadozhat. Jelen esetben ez a 30 és 60 tonna közötti tartományt öleli fel. (A föld a levegő páratartalmából éppen annyi vizet képes megkötni, mint a hulló csapadékból (csupán hosszabb idő alatt). Ez az állítás mindenképp igaz, és például a