Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 14. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2001)

ZENTAI TÜNDE: Az ágy és a népi alváskultúra a 14-16. században

1. kép. Pódiumágy az István király születése témájú miniatúrán. Képes Krónika (1358) 1964. 37. k. után. ró. Az ágy hátterében rúdra erősített, elhúzható, arannyal átszőtt, brokátmintás piros függöny látható. 31 A pódium, amelyre az 'ágy'-at a földről föl­emelik, évezredünk elején vált divatossá a királyi és a főúri udvarokban. Rangjelző szerepe volt, a személyiség kiemelkedő voltát hangsúlyozta. A román korban - a 9. századtól - a trónusok és az előkelő családfő széke alatt tűnik föl. Angliában a normann időszakban (1066-1189) ez a státusz jel szerepű ülőbútor 'dais'-en, azaz deszkaemel­vényen állt, mögötte falikárpittal vagy függöny­nyel. Az ágyat is gyakran hasonló pódiumra helyezték. 32 A mi Képes Krónikánk „Lajos király születé­se' 1 témájú lapalji miniatúráján Erzsébet királyné ágya ugyancsak támla és láb nélküli emelvény, de Sarolténál és Gézáénál testesebb, magasabb, támaszokkal körülvett faalkotmány. 33 Kálmán király A-iniciáléba foglalt ágya már bútor, még­pedig ácsolt ágynak látszik; az ágyvégnek ugyan­is két, kerekded idomban végződő deszkalába van. Magasabb is, jobbján két lépcső húzódik. 34 A várkonyi jelenetet ábrázoló P-iniciálén András király alacsony, de fejtámlás ágyban ül. 35 A pódiumokat Európa-szerte tanulmányoz­hatjuk a 11-15. századi képeken. Rajta nemcsak az ágyneműt helyezik el, hanem az ágybútort is, miként e szokás a Képes Krónikában is tanulmá­nyozható. Az európai ábrázolásokon - legkoráb­ban az angol-szász illusztrációkon - a 9. század­tól követhető az ágy magasabbá válása, és fej­támlával való kiegészülése. 36 Azonban a támla­nélküli ágyak még sokáig szerepelnek az ábrá­kon. Ott látjuk őket a 15. századi francia fest­ményeken 37 csakúgy mint az itáliai képeken, ol­daluknál ládával. 38 De a reneszánsz szülőhazájá­ban ekkor már a 14. század újdonsága, a mennye­zetes ágy a divatos, amit még gyakran pódiumra állítanak. 39 Az antik ágy továbbélése A középkor végén még szerte Európában je­len van a könnyű, vázszerkezetes, esztergált, be­kötött lapú ágy. Az egyiptomi és mezopotámiai ábrázolásoknak és tárgyi emlékeknek köszönhe­tően ennek az ágytípusnak az ősét ismerjük leg­korábbról, az időszámításunk előtti harmadik év­ezredből. A bronzkori közel-keleti civilizáció ezen eleme a görög, a nyugat-római, majd a bi­zánci kultúra terjedésével honosodott meg Euró­pában. Magán is viseli a különböző korok lenyo­matát: az Egyiptomból megőrzött szerkezet fara­gott henger alakú részeit a görögök már esztergá­val készítik, az alacsony lábtámlát fejvégre cseré­lik, a rómaiak a fejrészt ferdelapú támasztékkal egészítik ki (2. kép), ami aztán közvetlen folyta­tásra talál a középkori Európában a bizánci hatá­sokkal is megtámogatva. 40 A leírt vázszerkeze­tes, esztergált ágy a műalkotásokon a 6-7. szá­zadtól (3. kép) a 14. századig követhető a konti­nensen. 41 A 9-10. századi angolszász ábrázolá­sokon az ilyen ágyak alig emelkednek a föld fölé, 42 a 11-12. századi képeken az ágyak több­sége középmagas, de vannak igen magasak is, amelyekhez fellépő zsámoly tartozik. 43 Az angol példákat és nyugati halotti ágyakat kivéve ritkán van támlájuk, a fejvég azonban a római előkép­hez hasonlóan gyakran ferdén megemelt. Az áb­rázolások ezt a fajta fejrész kialakítást még a 16. század elején is megörökítik, például egy Szmrecsánban (Liptó m., Szlovákia) 1510-ben 2. kép. Hellén görög vázszerkezetes ágy. Sigrid HINZ 1980. 22. k. után.

Next

/
Thumbnails
Contents