Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 14. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2001)

SZENTGYÖRGYI VIKTOR: A „Földbeásott lakóház"

8. kép. „Lengetés". A: Az ágasfa „lengetése " a szelemennel párhuzamosan. B: Az ágasfa „lengetése" a szelemenre merőlegesen. C: Az osztófal szerkezeti elemének „lengetése" a szelemenre merőlegesen. Látható, hogy B esetben az ágasfa nem férne el a ház belterében. hogy egyáltalán nem mélyed a padlóba. A D-i fal mentén elhelyezkedő lyukat szintén a gödör szélé­be vágták. Az ásatási naplóból tudjuk, hogy na­gyon sekély: mindössze 8-9 cm mélyen süllyed a padlóba. (Most csak az az érdekes, hogy a lakógö­dör szélében helyezkedik el; feledkezzünk meg egy pillanatra arról, hogy nem szelementartó ágasfának ásták.) Az ENy-i és a D-i lyuk azon kívül, hogy se­kélyek, még valamiben hasonlítanak egymásra: fe­lülnézetben mindkettő kör alakú. A másik két falba vágott lyuk is rokonságban áll egymással. Ez a rokonság azonban funkcioná­lis: ugyanazon szelemen két végét tartó ágasfáról van szó. Az ásatási naplóból tudjuk, hogy a Ny-i falba vágott ágas 45 cm-re mélyed a padlóba. Ez a mélység tehát jelentős mértékben meghaladja az előző két lyuk mélységét. A Ny-i falba vágott lyuk azonban felülnézetben nem kör alakú! Míg a K-i - tehát a ház gödrének irányába eső - széle íves, addig a fal felé eső másik széle csapott, ha­tározottan szögletes formát mutat. A K-i falba vágott ágas esetében ez a jelenség nem annyira szemléletes. A fal felé eső K-i szélének íves vagy szögletes voltát sem az 1964-ben közölt anyag­ból, sem az ásatási naplóban rögzített helyszíni megfigyelésekből nem tudtuk egyértelműen megállapítani. Mélységével kapcsolatosan sajnos ugyanez a helyzet: még a terepen készített fel­jegyzések megsárgult lapjai sem árulták el azt, hogy ez az ágas mennyire mélyed a padlóba. Fentiek szerint tehát a gödör szélébe vágott lyukak között két rokonsági kört állapíthatunk meg. A sekély és kör alaprajzú lyukak rokonsági körét, valamint a mély szögletesekét. A K-i falba vágott ágas gödrének tulajdonságai, illetve hova­tartozása adatok hiányában kérdéses marad. To­vábbi lényeges információ viszont az, hogy a Ny­i ágas számára ásott lyuk nyugatról, tehát a fal irányából szögletes. Hogyan magyarázható mindez? A választ a lyukak kiásásának munkafolyama­tában kell keresnünk. A gödör szélébe vágott Ny­i lyuk fal felőli széle feltételezésünk szerint azért szögletes, mert egykori készítőjük nem tudta ívesre faragni. Azért nem, mert a ház gödrének mintegy 1.5 m-es (már kiásott!) földfala zavarta a kezét. Míg a lyuk gödör felőli szélét valamiféle ásóval ívesre faragta (5/A. kép), addig fal felőli oldalát egyszerűen lecsapta (5/B. kép). A lakógö­dör Ny-i szélébe vágott lyuk fal felőli egyenes széle ekképp keletkezhetett. Az ENy-i sarokban és a D-i fal mentén elhelyezkedő falba vágott lyukak ezzel szemben azért lehetnek kör alakúak, mert nem, vagy csak alig mélyednek a padlóba. Vegyük észre, hogy a falba vágott lyukak két rokonsági körének, illetve azok keletkezésének értelmezése mindenképp azt sugallja, hogy a kar­doskúti „földbeásott lakóház" gödrét a gerincet tartó ágasfák felállítása előtt ásták ki. A Ny-i fal­ba vágott ágas 45 cm-re mélyed a padlóba. A la­kógödör 140-150 cm mélységét ehhez hozzáadva az derül ki, hogy ha e lyukat a ház gödrének ki­alakítása előtt ásták ki, akkor annak eredeti mély-

Next

/
Thumbnails
Contents