Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 14. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2001)

SZENTGYÖRGYI VIKTOR: A „Földbeásott lakóház"

6. kép. A szelemen alá ütött ék meglazítása és az ágasfa alsó végének körbeásása. ja és a csülök pedig MERT szerint úgy kerülhettek e verembe, hogy a „földbeásott lakóház" egykori lakói beletették, „éléskamrának" használva azt. De akármi volt is e verem rendeltetése, ha használni akarták, akkor az ÉNy-i ágasfa nagyon útban lehetett: minden bizonnyal egyfolytában kerülgették azt. Mindebből pedig arra lehet következtetni, hogy a ház egykori építői az ENy-i sarokba eredetileg nem terveztek ágasfát. 7. kép. „Lengetés". SABJAN Tibor korábban idézett soraiból kiolvasható az is, hogy a házak gödrének szélébe vágott ágasfák közvetett bizonyítékát szolgáltatják annak, hogy a lakógödröt az ágasok beásása után mélyítették ki. A kardoskúti „földbeásott lakóház" maradványait szemlélve megfigyelhető azonban egy apró részlet, amelyen érdemes elgondolkodni. Összesen 4 olyan lyukat látunk, amelyik a ház gödrének szélében helyezkedik el (2. kép). Az ENy-i sarokban felállított ágasról már szóltunk. Tudjuk, 5. kép. A gödör szélébe vágott Ny-i lyuk keletkezése. A: A lyuk gödör felőli szélét ívesre faragták B: A lyuk fal felőli oldalát lecsapták.