Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 14. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2001)

ZENTAI TÜNDE: Az ágy és a népi alváskultúra a 14-16. században

kor végén az egyik fő sarokban áll, a bejárattal átellenben. Ebben a pozícióban tűnik föl a németalföldi festők, Rogier van der WEYDEN, Jan van der STRAET és mások képein.

335 A diagonális berendezési elv az egyszerű köznépi szobákban is érvényesül; nálunk és általában a kontinens nagy részén az ágy a második legjobb helyre, a szoba elejének belső szögletébe kerül, a „szent sarok"-kal egy vonalba. Akkor is, ha alvóhely, és akkor is, ha - amint az Árpád-kori Magyarországon föltételezhető - csak ágynemű tartó állvány. Az ágyak száma Az egynél több ágybútor a köznépi lakásokban csak az újkor folyamán terjed el.

336 Nem is csodálkozhatunk ezen, hisz a középkor végén még az előkelő európai otthonokban is megszokott az egyetlen ágy. Az szolganép a földön aludt. Az uralkodók álmát vigyázó udvaroncoknak és udvarhölgyeknek nem járt fekvőalkalmatosság. VI. Károly francia király (1380-1422) például csak azért engedte meg, hogy szalmazsákon aludjanak, mert a padló nedves volt. Az úr hálószobájában második fekvőbútorként legföljebb rejtett tolóágyat használtak.

337 A 16. századi köznépi lakóhelyiségben lévő ágybútor ugyancsak magányos, de valószínűleg nem társadalmi, hanem anyagi okok vagy a megszokás miatt. A háznépen belüli hierarchiára jellemző viszont, hogy e becses és nagyobb kényelmet biztosító fekvőhelyre a család ura, a gazda és felesége formált rá jogot. Együttalvás A középkor familiáris légkörében az intim szféra elkülönítésére nem helyeznek súlyt, az együttalvás Európában szinte minden társadalmi szinten természetes. Gondoljuk csak Boccaccio pikáns történeteire. Az európai irodalomban olyan sok szó esik a különböző nemű személyeket is befogadó közös ágyról, hogy az korjelenségnek látszik. Az idegenekkel alvás udvari körökben sem kivételes. Bretagne-i Anna a 15. század végén férje távollétében kedvenc udvarhölgyével osztja meg az ágyát.

338 Az együttalvás része az újkor eleji mindennapok szokásainak is. Sem a kényelemről vagy az erkölcsösségről alkotott felfogás, sem a hygiéniai viszonyok nem ösztönzik az ágy individuális kisajátítását. A közös ágyhasználat jól dokumentált a korabeli irodalomban és vizuális művészetben egyaránt. A számtalan felhozható példa közül a Szent Miklós és a szegény nemes három leánya téma 15-16. században sokszor megfestett képeire hivatkozunk, amelyeken a lányokat egy ágyba fekve ábrázolják.

339 A korszellemet hűen tükrözi a közös hálótermekben kialakult gyakorlat is. A wellsi egyházi énekiskola 15. századi házirendjében rögzítették, hogy egy ágyban három gyermek alhat: két kisebb, párnájával az ágyfej felé és egy nagyobb közöttük, fejjel az ágyláb irányába. - Az ott végzettek azonban arról számoltak be, hogy négyen aludtak egy ágyban. - A híres, elit Eton Collegeban is két diáknak jutott egy ágy, egészen 1716ig. A helyzet hasonló, ha nem súlyosabb a zsúfolt kórtermekben,

340 ahol még a pestisben szenvedőket is közös ágyba fektetik (29. kép), miként Johann CASSIS 1482-ben vagy Anton SORG 1490-ben készült fametszete mutatja.

341 Népi környezetből, főként Északnyugat- és Kelet-Európából, továbbá Franciaországból idéztünk példákat az olyan méretes közös ágyakról, amelyek az egész család, szülők és gyermekek számára készültek. Ezek az ágyak jobbára a míves ágybútor meghonosodása előtti vagy az azt nélkülözni kényszerülők házilag konstruált szerkezetei voltak. Magyarországon a tömeges, föld fölötti fekvőhelyekről nincs tudomásunk. A kétkezi munkából élők otthonában azonban sokan aludtak közös helyiségben. A Szent Margit-legendában olvashatjuk az 1270-es évek végéről, hogy egy alsónémedi (Pest m.) ember felesége „az ev kezy mukaya vtan meg faraduan ev agyban le fekevt volna, es ev kevsded fyat ev evleben helheztette volna, kynek aleg vala kylenc holnapya." Az idézetből kiderül, hogy az anya a később is megszokott módon együtt alszik kicsiny gyermekével. De ugyan „azon házban aloznak" az anya anyja és tulajdon leánya, valamint szolgálólányai; csak a családfő hál külön helyiségben.

342 A 16. századi följegyzések is analóg helyzetképeket rögzítenek. Többedmagával alszik egy szobában a házigazda Kolozsváron 1593-ban, csakúgy mint 1599-ben Szolnok-Doboka megyei Széken.

343 A família mellett bent hálnak a szolgálók is, amire a falusi papság körében is van példa.

344 A tornácon is számos családtag és szolga éjszakázik együtt. A házaspárok egy ágyban alvása a korábban említett településeken és másutt is általános.

345