Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 14. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2001)

ZENTAI TÜNDE: Az ágy és a népi alváskultúra a 14-16. században

29. kép. Közös családi ágy Johann CASSIS fametszetén. 1482. Katharina EDER MATT 1994. 48. k. után. A hálóruha A rómaiakról azt írják, hogy - akárcsak a közel- és távol-keleten a 20. században, sőt manapság - éjszakára nem vetkőztek le. Csak a tógát tették félre, s ugyanabban az alsóneműben aludtak, amit nappal hordtak.

346 A középkori alvási szokásokkal kapcsolatban a történetírásban közhelynek számít az a megállapítás, hogy az emberek meztelenül aludtak. Ami többé-kevésbé igaz is, de mégsem általánosítható. Ha a magyar és európai középkori ábrázolásokat abból a szempontból elemezzük, hogy mit viselnek az ágyban alvók, változatos kép tárul elénk. Számottevő részben valósághű, részben a korabeli művészi felfogásból eredő - különbséget figyelhetünk meg aszerint, hogy kik és milyen körülmények közt fekszenek ruhátlanul. A képeken megörökített asszonyok ritkán meztelenek. Néha ugyan, miként a Szent Miklós és a szegény nemes három lánya egyes reneszánsz szemléletű ábrázolásain, az áttetsző takaró minden porcikájukat felfedi. Elvétve jelenítik meg ruhátlanul a szenteket, különösen, ha nők vagy magas egyházi, világi méltóságok. A kivételek közé tartozik a tiroli kastély oltárképének Jézus születése jelenete, amelyen az anonim Habsburg udvari festő (1370-72) Máriát fedetlen kebellel ábrázolja (Innsbruck, Ferdinandeum Gem 1962.) Szinte soha sem meztelen az utolsó útra fölkészített, ágyon vagy ravatalon fekvő halott, legyen bármilyen rangú és rendű személy. Az uralkodók viszont - köztük Szent István, a Képes Krónika miniatúráin

347 - ruhátlanul ülnek, fekszenek az ágyban. Többnyire meztelenek a betegágyban fekvők és haldoklók. Sokszor még a nők is. Az ábrázolt betegek felső teste általában kendőzetlenül tűnik elénk. így van ez a kassai Szent Erzsébet templom 1474-77-ben, a bártfai templom 1480-85-ben festett oltárképének szegényházi jelenetein,

348 a vérbaj kezelését bemutató 15. század végi francia fametszeten,

349 a szmercsáni 1510-ben készült hasonló témájú táblaképen

350 stb. A haldokló beteg korabeli ábrázolása egyes vélemények szerint összhangban áll A prédikátorok könyvének szavaival (5, 14.): az ember „Meztelenül született, s úgy megy el innét, ahogy jött, abból, amit fáradsággal szerzett, semmi sem marad a kezében."

351 A példázat művészi formában ölt testet Hieronymus BOSCH 15. század végi, a végső óra témájú alkotásain: A halál órája, A Pokol c. asztalképein és A Halál órája táblafestményen.

352 A másvilágra készülők itt is ruhátlanok az ágyban. A jobbágyok és egyéb dolgozók alvóöltözetéről alig tudunk beszámolni. A szegény emberekkel általában betegen, nyomorékan vagy holtan találkozunk a szentek csodatételei témájú képeken. Az 1513-ban festett grossgmaini népi környezetet megörökítő Wunderntafeln csodásan megmenekült gyermekei ugyancsak mezítelenek, szokatlan módon még a bölcsőből kiesett csecsemő is (Plébánia templom, Grossgmain, Salzburg). A magyar köznépre vonatkozó csekély okleveles anyag fontos adalékot őrzött meg egy 1430-ban történt hatalmaskodás kapcsán. A jegyzőkönyvezett esetből az derül ki, hogy a gannai (Veszprém m.) jobbágyokat, férfiakat, nőket és lányokat „a házakból ágyaikról meztelenül kihúzták".

353