Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 14. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2001)

ZENTAI TÜNDE: Az ágy és a népi alváskultúra a 14-16. században

úri szolgáltatások közt is előfordult. 1585-ben például Alsó-, Felsőfüle és Asszonyfalva esetében jegyezték föl, hogy a lakosok három csergével tartoznak az ispánnak. A jó lazsnak értékes lehetett, mert tudunk arról is, hogy valaki 1570ben Kolozsváron paplant cserélt lazsnakért. A kopott, viselt lazsnakot sem dobták el; hideg időben a lovak hátára terítették.

321 Takaró lazsnakokat vettek leltárba 1586-ban Bazin várában a sütőházban, ahol a pintérek háltak földre vetett matracon.

322 1587-ben a már említett németi prédikátor, Dobokay Mihály lelkésztársánál Füzesen figyelte meg, hogy vendéglátójának a gyermekei és szolgálója a földön fekve „a lazsnakba beburkolóztak".

323 A „hálószerszám"-ok között jegyezték föl 1597-ben a 'sebesi pokróc'-ot Kolozsváron.

324 A 16. század végétől, 1581-től egyre több erdélyi leltárban tűnik föl a 'kecse'. Az oszmán török eredetű szó

325 ugyancsak pokrócot, takarót jelent. Az 1500-as évek végén sötétkék és sárga kecheről is írnak.

326 A 17. századi beszerzési- és árlisták a kecse teveszőr takaró és ágyterítő jelentését bizonyítják.

327 A görög eredetű paplan a magyar kultúrába a 10-12. század folyamán került be a bizánci-magyar dinasztikus és kereskedelmi kapcsolatok révén.

328 A 15-16. századi előkelő háztartásokról szóló iratokban ez a leggyakrabban említett takaró féleség,

329 a köznép köréből a 16. században viszont még nem adatolt. A lepedő Az idézett késő középkori és újkor eleji leltárakban és képeken jelen van egy fehér, vékony, szövött textília is, a lepedő. A szó ma is élő jelentése, a „fekvőhely leterítésére használt vászon ágynemű" tartalom szőküléssel jött létre a 'leped' 'beföd ige folyamatos melléknevének főnévvé válásával. A Besztercei Szójegyzékben 1395. körül a „linteamen: lepedeu" már ebben az értelemben szerepel.

330 Az előkelő ágyakban többféle lepedőt használtak. Az újkor elején továbbra is divat a gótikus ábrázolásokon oly általános leomló díszlepedő. A rajta lévő selyem, arany, ezüst és áttört hím azonban a 16. században már az itáliai reneszánsz hatására megújult, oszmán török elemekkel gazdagodó magyar úri-hímzéssel készül, amelynek értékes tárgyi emlékei is fönnmaradtak.

331 A hímes lepedő mellett általában két másik lepedőt is terítettek az ágyba. Durva vásznat az ágyszalmára és finom gyolcsot a derékaljra.

332 A lepedő - mint idéztük - a késő középkori jobbágy leltárakban is előfordul,

333 ezek jellemzőit azonban alig ismerjük és nem tudjuk pontosan, hogyan és mennyit használták belőle. A lepedő számának és formáinak gyarapodásához minden bizonnyal hozzájárult az ágybútor terjedése. Úgy látszik, a köznép körében is többféle méretű és rendeltetésű lepedő létezett. A szegényes környezetet megjelenítő képeken a szerkezetes ágyakat, de még a bútor funkciójú szükségágyakat is egyszerű fehér vászon lepedővel ábrázolják. Gyakran kettővel, egy nagyobb, az ágy oldalán lelógó lepellel és egy kisebb, a pokrócra kihajtott takaró vászonnal. Előfordul továbbá az ágyon fekvőt beburkoló lepedő is. Valószínű, hogy a jobbágyházakban a még igen nagyra becsült ágybútorhoz, a gyermekágyas asszony fekvőhelyéhez és a halottas ágyhoz hozzátartozott a lepedő. Ezekre kerülhetett először díszlepedő, amit a bemutatott lakásnívó és a gazdag 17. századi bizonyítékok alapján ugyancsak föl kell tételezni. Az ágyhasználat és vele a takarózás módjának változása ösztönözhette az újkori keskeny, betűrt lepedő elterjedését is. Ugyanakkor a füstösházban, a padokon, padkákon és a földön alvók többsége bizonyára nélkülözte lepedőt. Alvásmódok Az ágy helye A történelmi, kulturális és szociális adottságok keretében az alvás helyét döntően befolyásolta a ház mérete és beosztása, a benne lakók száma, a család gazdasági, társadalmi lehetőségei és életvitele, az évszakok változása és a rendkívüli események: szálló vendég fogadása, betegség, gyermekszülés, házasság, haláleset. A földön vetett ágyakat a 16. századi források megörökítették a házban, a szobában, a tornácon, az ereszben, a pitvarban, a padláson, az istállóban és a szabadban. A fal mentén elhelyezkedő padkákon és a kemencén mindenkinek megvolt a saját fekvőhelye. Az ágybútor megjelenésével új helyzet állt elő, a lakásberendezés a beépített padok és padkák rovására módosult. A presztízsértékű bútordarabot jól látható helyre állították. Az értékes ágy megkülönböztetett státusza a középkori képeken is jól megfigyelhető. Az uralkodók és előkelők ágyai, miként a trónusok, központi helyet foglalnak el. Fejvégük a falnak támaszkodik, és körül lehet járni.

334 A polgári enteriőrben viszont az ágy általában már a közép-