Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 14. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2001)

ZENTAI TÜNDE: Az ágy és a népi alváskultúra a 14-16. században

putációjának megfelelően differenciált. A közrendűek ágya néha csak a puszta föld. Többnyire azonban van földre helyezett tollas derékaljuk és fejpárnájuk is. Az utóbbi csak párnazsák, melynek az anyaga rendszerint a fekvőhelyével azonos vászon.

310 A nagytiszteletü egyházi és királyi szentek viszont gazdagon fölszerelt ágyban fekszenek. A Szent Fábián legenda első képén a haldokló pápa feje alatt két vörös hengeres párna látható. Szent Domokos ugyan fogadalomból gyermekkorától a földön alszik, de a miniátor az áldozat nagyságának a hangsúlyozására ággyal együtt mutatja be (27. kép). Az előkelő fekvőhelyen a „régimódi" fehér szövött fejpárnán zöld selyem kisvánkos is van, négy csücskén egy-egy bojtos díszcsomóval.

311 Szent László király halotti ágyán ugyanilyen bojtos, tömött selyemvánkos látható.

312 Hasonló anyagú és díszítésű Szent Hilarius leányának a feje alatt lévő egyetlen tömött párna is. Ez azonban nem kicsi, hanem szélesebb a derékaljnál, de még hosszúkás. Az utóbbi néhány vánkost meg párnát szemlélve, és figyelembe véve a vánkos szó 15. századi 'párna' magyarázatait, úgy látszik, hogy ez idő tájt átalakulóban volt mind a fejpárna, mind a névhasználat. A 16. századi képeken már a szegények ágyain is látunk nagyméretű, sőt duplán összehajtott, szövött, fej alatti párnát. Úgy tűnik, hogy a 'vánkos' a középkor végén már nem csak a kispárnát jelenti. Bizonyára ezzel magyarázható a vánkos név gyakorivá válása.

313 A 17. századtól az ország nagy részén, főleg a Dunántúlon tapasztalható a 'vánkos' fejpárna és a 'párna' derékalj jelentésének rögzülése. A takaró A takaró talán a legrégibb ágyneműnk. Eredeti jelentése a lepedőével közös, amely a finnugor eredetű 'lep' 'beföd' takar értelmű igéből származik.

314 Takarót természetesen a földön alvók is használtak a honfoglalás előtt és után egyaránt. Az 1372-t követő években keletkezett Jókai-kódex „magát ágyba takará" szövegrészében a takaró és a legegyszerűbb ágy még egy és ugyanaz.

315 A megfogalmazás a középkori takarózás módjára is fényt vet. A földön fekvést ábrázoló képeken szinte kivétel nélkül azt látjuk, hogy az alvók - szegények és gazdagok - a takarót maguk köré csavarták (28. kép). A 14. században beburkolózva fekszik a szegény vízkóros, a béna, Péter, a pápa és más egyházi méltóságok is.

316 így töltötte be a lepel egyszerre a takaró és 28. kép. Takaróba burkolózás. 1320-30. Anjou Legendárium XVIII/1. k. után. a lepedő funkcióját. A korabeli Európában, miként például Franciaországban 1375-ben, ugyancsak sokan gyakorolják ezt takarózás módot még a tollas, párnás, vánkosos ágyakban is.

317 A földön alvást megörökítő magyarországi ábrákon a takaróba burkolózás a sok középkori emlék mellett még a 16. századi képeken is jelen van. így ábrázolja például Pál mester a lőcsei Szent Jakab templom fő oltárának első képén a Gecsemánikertben fekvő János apostolt 1508-9-ben.

318 Magyarországon a 16. századi források általában két takarótípusról szólnak, a paplanról és a pokrócról. Az utóbbi az, amit a köznép leginkább használhatott. Az iratokban legtöbbször lazsnak és cserge néven szerepel. A szláv eredetű 'lazsnak' szó első írott emléke a Besztercei Szójegyzékben maradt fönn 1395. tájáról. Alapjelentése takaró, pokróc, hasonlóan a szomszédos szláv rokonszavak pokróc, ágytakaró, gyapjútakaró és gyapjúval kevert kócból készült durva takaró értelméhez.

319 A 'cserge' SZABÓ T. Attila találó definíciójában „lompos szövésű gyapjúpokróc"

320 A 16. századi adatok szerint a Kárpátmedencében használt ványolt vagy szőtt gyapjú pokróc készült egy színben és tarka mintával. Erdélyben mind a lazsnak, mind a cserge a földes-