Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 14. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2001)

ZENTAI TÜNDE: Az ágy és a népi alváskultúra a 14-16. században

25. kép. Tollaspárna a földön alvó Mária feje alatt. 13. század 2. fele, Dejte, Pozsony m., Szlovákia. K. CSILLERY Klára 1982. 123. k. után. A test alatti fekvő párna a 6. századtól folyamatosan megfigyelhető a középkori ábrázolásokon. Az első és második évezredben - nagyjából a 12. századig - készült képeken fejpárna nélkül pihennek a hosszú, ovális derékaljon.

274 Ennek alapján úgy véljük, hogy párna néven a magyarok is először a derékaljjal ismerkedhettek meg. A francia és az angol szótörténet is a derékalj korábbi elterjedését igazolja. A francia 'coussin' és új latin származékai, valamint az angol 'cushion' a középkorban a test alá való földön, széken, ágyon elhelyezett párna neve, szemben a fejaljra vonatkozó 'oreiller'-vel.

275 Ezt a régi tartalmat az angol ülőpárna, kispárna, díványpárna jelentésű 'cushion' ma is őrzi, míg a fejaljakat más névvel illették; a középkori hengeres alakút a 'bolster'-rel, az újkorban terjedő négyszögletes tollas fejpárnát pedig 'pillow'-val. A párna nélkül ábrázolt derékaljak fej felőli vége szinte kivétel nélkül magasan fölhajlik. Ez részben a képi megjelenítés módszeréből, pontosabban nehézségeiből következik, hiszen a művész csak így tudja jól láttatni a fekvő személy arcát, sok esetben viszont valamilyen alatta lévő kemény fej alj vagy az ágy antik hagyományú ferdén beépített fejtámasza emeli meg a derékaljat. A bizánci jellegű orosz ikonokon egészen a 15. századig általános ez a vánkos nélküli ábrázolás.

276 Az idézett 14-16. századi magyarországi képeken már általában a fejpárna is jelen van, aminek a meghonosodása eredményezte a kétféle tollaspárna névének a szétválását. K. CSILLERY Klára kimutatta, hogy a 'derékalj' név a 'fejalj' mintájára képződött.

277 A tárgy szótörténetének a felvázolt alakulását támasztja alá az a tény is, hogy a derékaljat az ország nyugati tájain egészen a közelmúltig 'párná'-nak hívták.

278 A tollas párna, a 'plumarium' magyar köznépi elterjedéséről a 13. századtól vannak támpontjaink. Margitnak, IV. Béla lányának a szenté avatása érdekében folytatott vizsgálatok során 1276ban egy Baranya megyei, szentegyedi vagy szentgyörgyi szegény özvegyember meséli el két éves leányának a csodás feltámasztását. A történetből témánk szempontjából az a fontos, hogy a gyermeket, miután a kútból kiemelték, 'plumarium'-ra fektették a szabadtőz mellé tolt asz-