Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 14. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2001)
ZENTAI TÜNDE: Az ágy és a népi alváskultúra a 14-16. században
talon. 279 Igaz, kisgyermekről lévén szó, erről a plumáriumról nem tudhatjuk, hogy derékalj volte vagy fej alá való párna. Lehetett olyan párna, amilyet a dejtei (Pozsony m.) kerektemplom Jézus születése témájú freskóján örökítettek meg (25. kép). A 13. század második felében festett jeleneten Mária a puszta földön fekszik, feje alatt egy elcsúszott nagy, tömött párnával. Ez a kockás párna igen terjedelmes, alakja inkább hasonlít derékaljra, mint keskeny párnára 280 A 14. századi, a szentek csodatételeit megörökítő ábrázolásokon a nép köréből származó szegény betegek és megmentett áldozatok földre vetett derékaljon pihennek. A legtöbb példát az Anjou Legendárium kínálja az 1320-30-as évekből. A hazai környezet ismeretében - talán a nyugatmagyarországi, németajkú Hertul mester által festett képeken egyszerű fehér, csíkos vászonból készült Péter apostol, a vízkóros ember, az Eneás nevű béna, a Simon által föltámasztott halott stb. földön lévő derékalja. 281 Fejük alatt már nagyon gyakori a párna, melynek alakja többnyire hengeres, néha a párnazsák bekötözött vége is látható. És bár a Legendárium miniátorának személyéről vita folyik, 282 a derékalj léte és használatmódja bizonyára megfelel a magyarországinak. Az általunk közelebbről vizsgált 16. században számos bizonyítékot találunk arra, hogy a földön alvók is derékaljon feküdtek. Molnár Gergelyné 1593ban Kolozsváron tett vallomásában például elmondja, hogy a vendégei számára derékaljat vetett a földre. 283 1570-től a kolozsvári és székelyudvarhelyi városi leltárakban és jegyzőkönyvekben a derékalj sokszor szerepel, általában héjastól, de előfordul a 'mezítelen derekai' is. Méretük és funkciójuk eltérő. Egy 159l-es kolozsvári konszkripcióban a számba vett 13 derékaljat úgy jellemzik, hogy vannak köztük jó és hitvány „alab valóak és aprob derekaliok". 284 A jók közül az alább valók bizonyosan alsó derékaljak. Sok derékaljnak van 'tok'-ja és huzata. A külső 'boríték'-ról megtudjuk, hogy vászonból vagy 'selymes hay'-jal készült. A kolozsvári bíró 1599-ben egy vég gyapotos vászonból „Derekalt es vánkost" varrat. 285 A 'derékalj fő'-re 'derékalj csúp'-ot készíttetnek kékes és fekete széllel. A kolozsvári adatok valószínűleg ebben az esetben is a köznépinél magasabb színvonalról tájékoztatnak, de a derékalj már általános. Összecsavarható, hordozható változta az útipoggyász része. Valószínűleg az utóbbit örökíti meg WATHAY Ferenc énekeskönyve egyik festményén, 286 amikor a török fogságban kínzás alá vetett férfit derékaljon fekve ábrázolja; ez az egyszerű, földön lévő fekhely 5-10 cm vastag, téglalap alakú holmi, amelynek egyik, föltekert vége hengeres fejaljként szolgál. A földön elhelyezett, parasztházakban is használt derékalj küllemét az Anjou Legendárium képei alapján tudjuk elképzelni. A szűkösebben élőké barna - talán csepüvászon - vagy fehér, a fent említett betegek vászon derékaljaihoz hasonló. Az ovális forma részben a bőrderékalj, részben a szövött párnazsák mintáját követi. A honfoglalás előtt és után előkelőinknél valószínűsíthető bőr derékalj analógiája többek közt a 6. századi Bécsi Genesis Ábrahám ábrázolásán látható (Wien Österreichische Nationalbibliothek Nr. 5698.) A marhabőrökből takarékosan, kis anyagveszteséggel ovális párnát lehetett kialakítani. Az imént idézett 6. századi tömött fekvőpárna végei közelében két-két kerek folt mutatja a levágott állatlábak helyét (lásd 3. kép). A bőrderékalj a kevés tárgyi emlék tanúsága szerint még a 19. században is hasonló alakú; nagyjából ovális a Szabadtéri Néprajzi Múzeum négy állat bőréből készült székesfehérvári darabja (ltsz.: 84.41.1.) is, azzal az eltéréssel, hogy e ' medve'-n a lábak tövét csücskösen meghagyták. 287 A középkori magyar és európai ábrázolásokon azonban zömében az olcsóbb, szövött derékaljak láthatók; ezek többnyire párnazsákok, s a tojásdad forma a végek összehúzásából adódik. Az ilyen típusú derékaljat az orosz ikonokon egészen a 15. századig sűrűn ábrázolták; végeit konty alakú csomóba fogták és dekoratív színes, mintás rátétekkel övezték. 288 A megoldást a kelet- és nyugat-európai középkori ülőpárnákon is alkalmazták. 289 A bizánci és nyugati derékaljak többségén viszont nem látszik kötés, talán azért, mert a csomót esetleg befelé fordították. A tok végeinek bekötése a nyílás lezárásának archaikus, a könnyű kibontást szolgáló módja volt, mivel a gombolást még ismerték. A huzatok elterjedésével a tok csomózása értelmét vesztette, de a külső pámahéjak immár szalagos befőzése még az újkor elején is folytatódott. A szövött derékalja alá, hogy be ne piszkolódjék, gyékényt, rossz pokrócot, szalmát, szénát stb. terítettek. A palermói Martorana templom Jézus születése témájú mozaikján például a 12. század közepén a szép fehér, ovális alakú, végein csíkokkal díszített derékalj alatt sötét pokróc látható 290 ugyanúgy mint a prüggi (Stájerország, Ausztria) Johanneskapelle 1160-65. között festett azonos tárgyú falképén (17. kép); egy 14.
