Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 14. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2001)

ZENTAI TÜNDE: Az ágy és a népi alváskultúra a 14-16. században

alacsony szerkezetek voltak ferde lapú fejrésszel. Az 1572-es évből egy másik, festett 'bethspan' adatot is idéz, ami föltételezése szerint köznépi berendezési tárgy volt.

239 Két évvel később Keresztényfalván egy „öreg támlás padot" is följegyeztek, amiről CAPESIUS úgy véli, hogy a parasztházban lévő ágy előtt állhatott.

240 1573-ból kihúzható alvópadra vonatkozó utalást közöl,

241 ez valószínűleg hasonló lehetett az Erdély több részéről 'bárka' néven ismert ággyá nyitható padládákhoz.

242 A ládán alvást a kolozsvári jegyzőkönyvek is megörökítették. Kis Mihály 1593ban vallomásába foglalta, hogy: „az felesegemis az ladan fekzik vala,..."

243 Ebben az esetben nem tudhatjuk azonban, hogy milyen típusú tárgyról van szó. Az alkalmas felülettel rendelkező bútorok, a padok, ládák és asztalok pótágyként való használata igen nagy múltra tekint vissza Európában.

244 A ládán alvást már i.e. 350. körül egy paestumi görög vázán is megfestették,

245 a középkor végéről, 1470-ből pedig idézhetjük például a flamand J. du RIES kéziratos skolasztika történetének egyik képét, amin egy gótikus, betétes támlájú, karos padládán fekvő férfi látható párnából és takaróból vetett ágyban. (FOX, Sally 1985. szeptember képe) Az ácsolt ágy a korábbiakban elemzett képek közül főképp az észak-magyarországiakon látható egyszerű környezetben, szegényházban, ispotályban. Az ábrázolt ágyak különböző magasságúak. A csupán fejtámlával rendelkező középkori példányok igen magasak, rendszerint a mellettük álló ládáról vagy padról kellett rájuk föllépni. Az ágymagasság növekedése a középkor utolsó századaiban általános jelenség. A földtől való eltávolodás túlzásokba csap át. Az északi tájakon, Skandináviában, a Baltikumban etc. még a padágyak is egy méter magasra vagy még följebb kerülnek.

246 Gyakoriak azonban a DieboldSchilling Krónikából (1513) ismert svájci Spannbetthez

247 hasonló, a földről kényelmesen megközelíthető ágyak is, amint egy bambergi fametszeten 1510-ből,

248 egy 1511-ben készült nürnbergi fogadalmi képen

249 etc. megfigyelhetőek. Ezek az ágyak már mindennapi alvásra alkalmas, kiérlelt formák. Praktikusan egyszerűek: az oldaldeszkákat négy, gombos végű fapillérbe csapolták. Analógiái szép számban szerepelnek az idézett magyar ábrázolásokon is. Nagyon valószínű, hogy ezek voltak azok a fekvőbútorok, amelyek az általunk vizsgált időszakban a parasztházakba bekerülhettek. A jobb módú 16. századi otthonokban viszont már mellékággyá, vagy - ahogy a kenti ággyal kapcsolatban fogalmaznak az angol szakírók - másodággyá váltak. Bár kétséges, hogy a népi ágyak 16. századi történetét fogjuk-e valaha olyan világosan látni, mint a későbbi időszakokét, bizonyos, hogy a népi lakásokban nemcsak földön vetett ágyak, hanem különféle ágybútorok is voltak. Erre mutat az ágynemű mennyisége és több alkotóeleme is. Az ágynemű Az ágy tartalma történeti távlatból és funkcionális szempontból fontosabbnak látszik a tartószerkezetnél, azaz a bútornál. Az utóbbi, ugyanis, mint láttuk, nem elengedhetetlen része az ágynak. A fekvőhely átalakulása a honfoglalás utáni évszázadokban nemcsak az ágy fölemelkedését és az ágybútor elterjedését jelenti, hanem az ágynemű változását, gazdagodását is. Fokozatosan háttérbe szorul a gyékény, a pokróc, a szőnyeg és a prém alvóhely, szerepét részben az Árpád-kori lakáskultúra legnagyobb újdonsága, a tollas ágynemű veszi át.

250 Ebben az időszakban ismerkedünk meg a 'párná'-val. A szláv eredetű szó tartalma általánosságban 'tollal töltött' ágyneműre, derékaljra vonatkozik. A fej alatti párna jelentést a magyar nyelvben kapta.

251 Az előkelők „ágyszerszámai" A késő középkorban nemcsak az ágynemű összetétele, milyensége, hanem a mennyisége is nagyon fontos. Eltérőek a vélemények a tekintetben, hogy a magyarok sok ágyneműt használtak vagy keveset. Ha az uralkodói környezetről készült képeket vagy a főúri leltárakat nézzük, egyértelműen megállapíthatjuk, hogy sokat. A Képes Krónika, az Anjou Legendárium stb. hazai környezet ismeretében készült ábrázolásain az ágynemű mind megjelenésében, mind tömegében európai színvonalú. A Képes Krónika Lajos király születése témájú miniatúráján egy drága anyagokkal a legkényelmesebben fölszerelt 14. századi ágyat látunk. Erzsébet királyné derékaljon és lepedőn fekszik, feje alatt két tömött párna van, amire ráborul a lepedő, azon három - piros, zöld és sárga - kispárna helyezkedik el, takarója vöröses drapp bársonyfedelű, szélére visszahajtott fehér lepedővel alábélelve.

252 Az ágyak mellett, mögött, mint Saroltén az István király születését megörökítő képen aranyszállal hímzett selyemfuggöny lóg.

253