Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 14. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2001)

ZENTAI TÜNDE: Az ágy és a népi alváskultúra a 14-16. században

Másfél-két évszázad múltán, a reneszánsz kultúra és életszemlélet kibontakozása idején a főúri ágyak tobzódnak a méregdrága ágyneműben. Károlyi Kata hozományában 1595-ben például 23 arannyal, ezüsttel hímzett selyem és gyolcs díszlepedő, 16 finom vászonlepedő, hat díszes huzatú derékalj, 20 „öreg" (nagy) és apró, selyemmel, ezüsttel, arannyal hímzett patyolat huzatú vánkos, egy vontarany atlasz és egy vöröstarka atlasz, gyapjúval töltött téli paplan, egy nyárra való töltetlen recés paplan szerepel; és bizonyára kapott, ahogy illik, szuperlátra való kárpitokat, ágytakarókat meg matracokat is.

254 Báró RADVÁNSZKY Béla úgy írja, hogy a szuperláttal ékes ágy kárpitját szétvonva az egyszerű gyapjúpokróc vagy a díszesebb szőnyeg ágyterítő tűnik szembe. Az ágy aljában hintett szalma vagy szalmazsák, ezen gyapjúval, némely esetben szalmával tömött matrac - Bazin várában 1586-ban egy nyoszolyában három -, a szalmazsák és a matrac között pehellyel töltött derékalj van, erre került a lepedő.

255 A JAKÓ Zsigmond által rekonstruált sorrend szerint a díszítéssel ékes derékaljat a matrac fölé helyezték,

256 ami egybevág a későbbi leírásokkal és empirikus tapasztalatokkal. A polgárok ágyneműje A 16. században az anyagi javak megközelítő bőségével találkozunk az előkelő városi patríciusok otthonában is. Különösen a „kincses Kolozsvárion. A Konstantinápoly, Velence, Bécs, Krakkó között tízezer forintos üzleteket bonyolító nagypolgárok öltözködését, lakáskultúráját a pompa és HELTAI Gáspár szavaival a „magamutogatás" jellemzi.

257 A városi tanács a „nemes renden való forma" ellen 1585-től hozott állapotjelző végzései az inventáriumok tükrében hatástalannak látszanak. Az reneszánsz anyagi és szellemi műveltséggel megismerkedő, evilági élet felé forduló, társadalmi rangját bizonygató gazdag polgár főnemesi színvonalú házat visz.

258 A legvagyonosabbak berendezésében már előfordul az új divatú és legértékesebb ágy, a mennyezetes 'szuperlátos nyoszolya', a cifra mintával, különféle színű selyemszállal kivarrott derékaljak, a recés, csipkés lengyel gyolcslepedő, a selyemhímű vánkoshéj, a kék bársony és sárga, zöld taft huzatú paplan, a gyapjú vagy teveszőr ágytakaró pokróc és szőnyeg.

259 Nem erre vonatkozik tehát SZABÓ István megállapítása, miszerint a polgárok fekvőhelyei még „igen szerények voltak a 15-17. századokban", bennük szalmazsák, gyapottal töltött matrac, gyolcslepedő, tollas derékalj, párna és paplan található, díszes terítővel letakarva.

260 A „szerény" példák közül megemlítjük a debreceni Julek Ferencné 1567-ben fölvett vagyonleltárát, amelyben „két derékalj, három lepedő, két párnahéj és három főalj" szerepelt.

261 Az ilyen ágyak valóban sokkal egyszerűbbek a kivételezett főnemesek és patríciusok ágyainál, de már mindazzal a kényelemmel rendelkeznek, ami a középosztály fekvőhelyeit a 19. század végén is jellemzi. Ismeretes, hogy a polgárság különböző rétegeinek lehetőségei mennyire távol esnek egymástól. Az összerakott kép nyilvánvalóan nem foglalja magába a megélhetési gondokkal küzdő falusi mesterek és boltosok ágyait, az ő lakáskultúrájuk a jobbágyokéhoz állhat közelebb. És számunkra az a legfontosabb kérdés, hogy mi jutott el ekkortájt mindebből a paraszti munkából élő lakossághoz. A köznép ágyneműje Az ágyi ruhák mennyisége A fenti adatok fényében relatív SZABÓ Istvánnak az a megállapítása, hogy a magyar parasztok a középkor végén „...nem voltak szőkében az ágy- és fehérneműnek, sőt bizonyos fényűzést is kifejlesztettek." 262 A 15-16. század fordulóján az egyszerű környezetben ábrázolt ágyakon nem sok, de mai szemmel nézve is elégséges az ágynemű. Az 1483-ban festett cserényi (Zólyom m.) Szent Márton-oltáron a beteg ágyszékét lecsüngő, redőzött fehér lepedő borítja, rajta egy kockás vánkos és vékony fehér lepeltakaró látható.

263 Az 1510ben festett szmrecsáni (Liptó m.) szegényházi jeleneten a beteg személy ácsolt ágya fehér lelógó vászonlepedőt, tollas fejpárnát és pokrócot tartalmaz (24. kép), Besztercei Jan Mester 1520-ban készült lőcsei táblaképén lévő padszéken fehér vászonlepedővel, két szőttes fej párnával és lepedős pokróccal ágyaztak.

264 A közel egykorú lengyel faházak padjain 1585-ben a párnákat prémekkel együtt figyelték meg.

265 A hozzá hasonló cöveklábú szükségágyakon még a 20. században is szerény, középkorias szövött takarókat és keskeny fejpárnákat fényképeztek Svédországban - például Sigurd ERIXON 1927-ben

266 csakúgy mint nálunk a moldvai csángóknál.

267 SZABÓ István a jobbágyok ellen elkövetett hatalmaskodási perek kárjegyzékeiben a legfon-