Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 14. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2001)

ZENTAI TÜNDE: Az ágy és a népi alváskultúra a 14-16. században

18. kép. Kalotaszegi (Kolozs m.) 'cserepes' széles padkával és paddal. Fotó HARANGHY György 1919. Néprajzi Múzeum. házban pedig sárponk zárta le. 205 A régészekkel egyetértésben úgy véljük, hogy ez a megoldás az al­vóhely kialakítását szolgálta. Kívülről fűtött kályhá­ról lévén szó, a tüzelőanyagot a konyhában kellett, hogy tárolják. A mintegy 20 cm magas sárfalacskát használhatták fejaljnak, ami egyben magakadályoz­hatta, hogy a növényi alom szétszóródjon. Erdélyben és a Szászföldön a 'kemence' név a 16. században már nagyrészt kandallót jelent. 206 Az ilyenfajta tüzelő tetején soha nem aludtak, körülötte annál inkább. A régi kandalló olyan óriási talapzaton nyugodott, hogy a lakó­térnek akár negyed részét is betöltötte. E terje­delmes 'kemencék' leszármazottait még az 1900-as években fényképezték (18. kép), példá­ul Kalotaszegen; 207 az elől nyitott, tapasztott vessző vagy csempés 'sátor' oldalait széles pad­ka övezte, amely alvóhelyül szolgált. Valószínű­leg ezeknek az időknek az emlékét őrzi a kás­zoni szólás, miszerint: „Tűzhelyünkön tartottuk és neveltük gyermekeinket". 208 Ilyen helyen fe­küdhetett Kolozsváron Hennegh János kovács gyermeke is, amikor a boszorkánysággal vádolt asszony 1584-ben megrontotta; a tanú szerint éppen amint „a gyermeket onnét a tűzhely mel­lől a feleségem felvéve". 209 A kemencén és pad­káján alvás az újkorban tovább folyatódik, sőt egyes hagyományőrző eurázsiai területeken szinte napjainkig továbbél. Elég talán egyetlen szemléletes példáját idézni a rokonnépek köré­ből: Udmurtföld egyik déli falujában az 1980-as években még olyan fényképfelvétel készült, amelyen egy faház szobája látható fehérre me­szelt kemencével, és a kemence lapos tetején négy hason fekvő gyermek kandikál ki a fölé akasztott függöny mögül. 210 Alvópadok A faépítkező vidékeken rendszerint az alvó­padok is fából készültek. Gyakran a házzal együtt ácsolták őket. Az egyszerű vastag, bár­dolt pallók végét vagy oldalát is a gerendafalba rögzítették. E padok kialakítása és elhelyezke­dése elég változatos. Legelterjedtebb a fal men­tén, ülő magasságban körbefutó polcszerü meg­oldás. A középkorban és a 16. században ilyen padokat építettek szerte Európa erdős övezetében. 211 A hideg északi és nyugati orszá­gokban az alvópadok fejlődése sajátos utat járt be. Szemléltetésére Svédország példáját emel­jük ki. Ott a padok külső szélét gyakran keskeny függőleges deszkával szegélyezték, s így meg­akadályozták, hogy az alvás céljára rárakott szé­na vagy szalma lehulljon. Ez a fajta elődeszkás pad még az újkor elején beépített ággyá alakult. Különböző fejlettségű változatai maradtak fenn, így a házfal mentén végighúzódó, magas oldalú fekvőhelyek, amelyeket keresztirányú pallókkal két-három rekeszre, férőhelyre osztottak, a kül­ső oldalán pedig ülőpadot helyeztek el. 212 En­nek a padon kialakított magas oldalú ágyhely­nek a földön készült elődei Északnyugat-Euró­pában több helyről ismertek. Megfigyelhetők például a középtűzhelyes középkori dán házak­ban is. A jütlandi Haderslev Amst Museum egyik rekonstruált enteriőrjében a favázas szer­kezetű ház két fala mentén a földön mintegy 60 cm magas deszkapalánk húzódik, benne szalmá­ból kialakított alvóhellyel. Hasonló, bár kőlap­okból állított, fal menti vályú szerű, szénával töltött ágyakat írtak le 1860-ban a Skót Felföld­ről a mezőgazdasági bérmunkások szálláshe­lyén Cromartyban. 213 Az elkerített ágyhely előzményei a neolitikumig, i.e. 2500-1900-ig nyúlnak vissza; az Orkney-szigeteken lévő Skara Brae-ben föltárt kerek kőházakban a kö­zéptüzhely két oldalán a falak mentén kőlapok­kal körbevett fekvőhelyeket találtak. 214 Az újkor első évszázadaiban a falhoz rögzí­tett padágy beépítése tovább folytatódott, és ál­talában több osztású alkóvággyá, faliággyá, szekrényággyá alakult. Ezek a 'box bed'-ek, 'Wandbett'-ek, 'Alkovenwand'-ok, 'lit clos'-k, 'lit a alcove'-k, 'lits-wagons'-ok, 'twilling- és trillingsäng'-ek stb. elterjedtté váltak a Britt­szigetek, Észak-Franciaország, a német nyelv­terület hegyes vidékein és Skandináviában. Egyszerű változatai több kutató szerint meg­előzték a mozdítható ágyat. 215 Kelet-Közép- és

Next

/
Thumbnails
Contents