Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 14. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2001)
ZENTAI TÜNDE: Az ágy és a népi alváskultúra a 14-16. században
18. kép. Kalotaszegi (Kolozs m.) 'cserepes' széles padkával és paddal. Fotó HARANGHY György 1919. Néprajzi Múzeum. házban pedig sárponk zárta le. 205 A régészekkel egyetértésben úgy véljük, hogy ez a megoldás az alvóhely kialakítását szolgálta. Kívülről fűtött kályháról lévén szó, a tüzelőanyagot a konyhában kellett, hogy tárolják. A mintegy 20 cm magas sárfalacskát használhatták fejaljnak, ami egyben magakadályozhatta, hogy a növényi alom szétszóródjon. Erdélyben és a Szászföldön a 'kemence' név a 16. században már nagyrészt kandallót jelent. 206 Az ilyenfajta tüzelő tetején soha nem aludtak, körülötte annál inkább. A régi kandalló olyan óriási talapzaton nyugodott, hogy a lakótérnek akár negyed részét is betöltötte. E terjedelmes 'kemencék' leszármazottait még az 1900-as években fényképezték (18. kép), például Kalotaszegen; 207 az elől nyitott, tapasztott vessző vagy csempés 'sátor' oldalait széles padka övezte, amely alvóhelyül szolgált. Valószínűleg ezeknek az időknek az emlékét őrzi a kászoni szólás, miszerint: „Tűzhelyünkön tartottuk és neveltük gyermekeinket". 208 Ilyen helyen feküdhetett Kolozsváron Hennegh János kovács gyermeke is, amikor a boszorkánysággal vádolt asszony 1584-ben megrontotta; a tanú szerint éppen amint „a gyermeket onnét a tűzhely mellől a feleségem felvéve". 209 A kemencén és padkáján alvás az újkorban tovább folyatódik, sőt egyes hagyományőrző eurázsiai területeken szinte napjainkig továbbél. Elég talán egyetlen szemléletes példáját idézni a rokonnépek köréből: Udmurtföld egyik déli falujában az 1980-as években még olyan fényképfelvétel készült, amelyen egy faház szobája látható fehérre meszelt kemencével, és a kemence lapos tetején négy hason fekvő gyermek kandikál ki a fölé akasztott függöny mögül. 210 Alvópadok A faépítkező vidékeken rendszerint az alvópadok is fából készültek. Gyakran a házzal együtt ácsolták őket. Az egyszerű vastag, bárdolt pallók végét vagy oldalát is a gerendafalba rögzítették. E padok kialakítása és elhelyezkedése elég változatos. Legelterjedtebb a fal mentén, ülő magasságban körbefutó polcszerü megoldás. A középkorban és a 16. században ilyen padokat építettek szerte Európa erdős övezetében. 211 A hideg északi és nyugati országokban az alvópadok fejlődése sajátos utat járt be. Szemléltetésére Svédország példáját emeljük ki. Ott a padok külső szélét gyakran keskeny függőleges deszkával szegélyezték, s így megakadályozták, hogy az alvás céljára rárakott széna vagy szalma lehulljon. Ez a fajta elődeszkás pad még az újkor elején beépített ággyá alakult. Különböző fejlettségű változatai maradtak fenn, így a házfal mentén végighúzódó, magas oldalú fekvőhelyek, amelyeket keresztirányú pallókkal két-három rekeszre, férőhelyre osztottak, a külső oldalán pedig ülőpadot helyeztek el. 212 Ennek a padon kialakított magas oldalú ágyhelynek a földön készült elődei Északnyugat-Európában több helyről ismertek. Megfigyelhetők például a középtűzhelyes középkori dán házakban is. A jütlandi Haderslev Amst Museum egyik rekonstruált enteriőrjében a favázas szerkezetű ház két fala mentén a földön mintegy 60 cm magas deszkapalánk húzódik, benne szalmából kialakított alvóhellyel. Hasonló, bár kőlapokból állított, fal menti vályú szerű, szénával töltött ágyakat írtak le 1860-ban a Skót Felföldről a mezőgazdasági bérmunkások szálláshelyén Cromartyban. 213 Az elkerített ágyhely előzményei a neolitikumig, i.e. 2500-1900-ig nyúlnak vissza; az Orkney-szigeteken lévő Skara Brae-ben föltárt kerek kőházakban a középtüzhely két oldalán a falak mentén kőlapokkal körbevett fekvőhelyeket találtak. 214 Az újkor első évszázadaiban a falhoz rögzített padágy beépítése tovább folytatódott, és általában több osztású alkóvággyá, faliággyá, szekrényággyá alakult. Ezek a 'box bed'-ek, 'Wandbett'-ek, 'Alkovenwand'-ok, 'lit clos'-k, 'lit a alcove'-k, 'lits-wagons'-ok, 'twilling- és trillingsäng'-ek stb. elterjedtté váltak a Brittszigetek, Észak-Franciaország, a német nyelvterület hegyes vidékein és Skandináviában. Egyszerű változatai több kutató szerint megelőzték a mozdítható ágyat. 215 Kelet-Közép- és