Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 14. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2001)

SZŰCS JUDIT: Ház-család-ipar

8. kép. Vízi Mátyás családja, cselédei tanyája és állatai. Készült feltehetően az 1930-as években egy december 15-i napon. Talán valamelyik családtag ötlete alapján ki-ki a rá jellemző tárggyal, eszközzel szerepel a képen. (TLMHtGyltsz. 2001.1.2.) A 150 éve Csongrádon megtelepedett Gresso Lénárd leszármazottai családfáját Gresso Antal (sz. 1933. G. Lénárd (1888-1978) fia) készíti, ebből a cikkhez szükséges adatokat tőle, a család legidősebb tagjától Gresso Imrétől (sz. 1920., G. Antal (1881-1947) fia) kaptam. A Gresso család történetében a ház-család-ipar hármassága vizsgálatában a 19. század közepéig jutottunk el. A levéltári források, ha szintén mozaikszerűen is, de a 19. század közepén dokumentálják a század közepi ház-ipar-család hármasságát. Az iparos leltárak közül Markseid Jánosé a legrészletesebb. M. J. értékes lakóházában működtette iparát. Tímár volt. Jelentős tőkével induló, Csongrádon megtelepedő mester 5 hold szőlő tulajdonosa is lett. Két feleségétől származó, felnőtt kort is megérő négy gyermeke közül két fia szintén a tímár szakmát választotta. A mesterséget a családban felnőve családi munkamegosztásban tanulhatták. Az elhalt apa műhelyének leltára, annak hiányai alapján következtethető, hogy az idős mesternek az utolsó időszakban a nehéz fizikai munkát jelentő műveleteket már fia, M. Flórián saját műhelyében végezte el.

8 Ha a vendéglősöket, kocsmárosokat is az iparosok közé soroljuk, akkor meg kell említeni, hogy ők is gyakran saját házukban nyitottak (bor) kimérést, vendéglőt. A Kaszanitzky családban a nagyszülő még szőlőt is művelő iparos, szabó volt. A szülők generációját jelentő két fia közül István vendéglős lett. Gyula főként italkereskedéssel foglalkozott, de kocsmát is működtetett. Istvánról tudjuk, hogy az 1920as évektől a család tulajdonát jelentő, nagy, több épületből álló házban a forgalmas főtér felé nyílt a vendéglő, a többfunkciós bálterem és az ivó, a csendesebb utca felől a lakóház állt. K. J. a 400-500 méterre fekvő népkertet kezdetben bérelte, majd felújítás ellenében 15 évig ingyen használta. A népligeti bálokon a kiszolgálásban a család is, főként a fiúk segítettek. Este abroszba kötve vitték haza a bevételből az aprópénzt. István fiai, Zoltán és Gyula tanultak, Zoltán jogi egyetemre járt, emellett a nagyobb rendezvényeken mindig közreműködtek; a ház-család-ipar hármasságában már csak alkalomszerűen vettek részt.

9