Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 14. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2001)
SZŰCS JUDIT: Ház-család-ipar
IDŐSEBB FIATALABB MESTER FELESÉG o o o ELSŐ SEQÉD o oo o cr MÁSODIK HARMADIK SEGÉD MESTER A MESTER LÁNYAI o o o o o SEGÉD o o 5. ábra. Ülésrend két kovácsmester asztalánál A: Az Ibolya család és a kéttüzes rendszerű műhely alkalmazottai B: A Nyíri család és az egytüzes műhely alkalmazottai A vándoriparosok közül a városba is, de a tanyán néhány órára az üveges, az üstfoltozó, helyenként a borbély és a fényképész, tanyán néhány napra vagy hétre a szíjgyártó, fehérnemüvarró, szerszámaival és szaktudásával egyedül lépett be a ház-család-gazdaság együttesébe. Lőcsey Árpád (1897, Tövis (Erdély) -1975, Csongrád) érettségi, háborús katonáskodás, sebesülések, fél év jogi egyetemre járás után fényképész lett Kolozsváron. Két évig különböző helyen segédként dolgozott. 1924-ben Nagykőrösön nyitott műhelyt, majd 1926-tól - vidéki telephelyek fenntartása mellett - Csongrádon telepedett le, haláláig itt is maradt. Hagyatéka, többezer darab film, fénykép, irat röviddel halála után a múzeumba került. A Duna-Tisza közi Mezőgazdasági Kamara által támogatott, a táj mezőgazdasági állapotát bemutató tervének megvalósításában vállalt részt. 10 Egyúttal fotografálásra alkalmas témát is talált. A feladat részeként járta a tanyákat, készített felvételeket. Ezekből választottam kettőt. A tanyába érkező iparos akkor tudott ilyen képeket készíteni, ha megismerte a család tagjait, a gazdaságot, a családban kialakuló munkamegosztást. Ha csak néhány órára is, de közel került a tanyán élő emberekhez. Napszaktól, elfoglaltságuktól függően meghívhatták egy pohár italra, ebédre, közben beszélgettek. A fényképész városi emberként ismerkedett a tanya lakóival, életével és a kölcsönösség jegyében a gazdacsalád a maga közegében láthatott egy, addig idegen városi embert. Egy-egy kapcsolatteremtés eredménye - a családnak emléket, az utókornak kordokumentumot jelentő - fénykép lett. Az alföldi, közép-tiszai falusi, mezővárosi kisipar ház-család-mühely együtteséhez kötődő működését néhány példán mutattam be. Egy-egy iparos család példája különböző mértékig részletes, eltérő módon adatolt. Ennek oka az 1978-2001 között különböző időpontokban történt gyűjtés, az adatközlők felidézte emlékek eltérése. De így is dokumentuma egy időszakból a kisiparosok működésének, életének. A ház-ipar-család hármassága a helyhez kötött iparoknál a saját vagy bérelt házban, a műhely és a lakás együttesében valósul meg, ahol főként az ipar jellegétől függően, a család több tagját a férfiak, fiúk mellett a lánygyerekeket is bekapcsolhatta a munkába, illetve a műhelyben dolgozó nem családtagok is részt vehettek a család életében. A család lakótere és az iparosok működési területe a műhely között különböző lehetett. A címben jelzett téma annak igazolásául is szolgál, hogy a kisiparosok tökével avagy tőke nélkül mozgékonyak voltak. Nemcsak segédként tapasztalatgyűjtés, hanem letelepedés szándékával is vándoroltak, elhagyták szülő- és tanulóhelyüket megélhetésüket keresve. Az időszaki vándorlás és az új, választott helyen megtelepedés tárgyi, szellemi, nyelvi kultúra közvetítővé tette ezeket a kismestereket. 11 Példánkban az Alföldön kisebb-nagyobb tájak között a török idők után az őslakosság a betelepült és betelepített különböző nemzetiségű és vallású falusi és mezővárosi népesség kapcsolatát, ötvöződését segítette. (Erre egy példa a lehetséges példák sorából nemzeti, földrajzi és vallási hovatartozás alapján: Szűcs Flórián Zentárói (anyai ágon betelepített lengyel, apai ágon szegedi kirajzás) Szentesre jött 1912-ben. Egyik fia, Szűcs Imre - a 18. században Felső-Tiszavidékről menekült református család leszármazottja - Nyíri Lajos Kovács Julianna nevű leányával házasodott. Az összegzés: próbálkozások jelzik, hogy a téma több irányban folytatható.