Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 14. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2001)
SZŰCS JUDIT: Ház-család-ipar
7. kép. Faragó Ferenc családja, cselédei, tanyája és gazdasága Kerekegyháza-Fülöpszállás határából. Készült 1939. Március 11-én. (TLM HtGy. ltsz. 2001.1.3.) gáló és a háború után egészségesen hazatérő Lénárd (1888-1978) folytatta. Még ebben az évben egy gazdálkodó lányát, Kókai Franciskát (1899-1974) vette feleségül. Egy kerékhajtó fiút alkalmazott. A fonalat maga a mester fonta, készítette. A feleség, majd a felnövő lánygyermek a végefonást (a kötelek: kötőfék, istráng végének bedolgozását) tudta végezni. A fiúk 6 éves kortól segítettek, a fonókereket hajtották. Gresso Lénárdnak (1888-1978) 6 gyermeke született, ebből három, Margit (sz. 1923.), Lénárd (sz. 1928.) és Antal (sz. 1933.) élte meg a felnőttkort. Az anya a gyerekeket nevelte, a háztartást vezette, varrt a családnak, tehenet, disznót, aprójószágot nevelt, a kis virágoskertet is gondozta. Mindezen elfoglaltságok mellett az ipar gyakorlásában csak a kötélvégek eldolgozásában vett részt alkalmanként. A műhelyt vezető, helyben és piacon áruló mester Lénárd nevű fiát továbbtanulni tanítóképzőbe csak úgy engedte, ha előbb kitanulja a köteles szakmát. így is történt. Antal fia is megtanulta a munkafolyamatokat, aki 18 éves koráig iskolai szünetekben, szabad idejében segített apjának. A két fiú segítsége mellett csak időnként tartott inast és alkalmazott segédet. A második világháború, 1943-ban a honvédségnek készített elemtartó kötelet, így engedték haza a katonaságtól. Ekkor a folyamatos rendelés miatt 3-4 segédet és kerékhajtó fiút, idősebb vagy fiatalabb gerebenezőt alkalmazott. A háború után a történelmi események hatására, a paraszti gazdaságok visszaszorítására és a gépesítés miatt az 1968-ig működő műhelyben egyre kevesebb kötél készült. Gresso Lénárd (1888-1978) műhelye bezárása után még 10 évet élt lányánál. A harmadik generációval Csongrádon élő Gresso család helyből vidékre elszármazott rokonsága évenként a Nagyboldogasszony napi búcsúkor legtöbbször a Szentháromság tér 19. szám alatt találkozott. Ezt az „öreg házhoz" kötődést G. L. családja, a háziasszony vendégszeretetének lehetett köszönni. Ilyenkor Trungel Károly Félegyházáról, Terescsényi (Trungel) Károly Kecskemétről, Kálmán bácsi Budatétényről, Roza Pálék és Roza Jánosék családostól jöttek A Iparról. Az alpáriak három napra maradtak.
