Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 14. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2001)

SZŰCS JUDIT: Ház-család-ipar

6. kép. A ház előtt a mester áll családjával. A fényképet Terescsényi (Trungel) Károly főkapitány készítette 1935-1938 közötti időpontban. (TLM HtGy Itsz.: 2001.1.4.) korai, 23-26 évesen kötött házassága valószínűsíti. A Csongrádra érkezést és a házasodási 1835—40 közötti, a ház vásárlását 1835-40 közötti időszakra lehet tenni. Az épület fényképen látható kétablakos, kaminkémény es változatát - a családi emlékezet szerint - Gresso Antal (1844-1904), G. L. (1812-1879) fia a szabadkémény megszüntetésével alakíttatta ki a századfordulón. A ház nagysága, amelyet a 26-27 méter hosszú nagygerenda határozott meg. Az utcafront 17 méter hosszú volt. A ház lakó-, utcafronton kezdődő része szobakonyha-szoba-kamra beosztással történetileg a szabadkéményes ház kifejlett kétkemencés változatát idézi. Az éléskamra után a 4x5 méteres köteles áruk tárolására szolgáló kamra, majd a földtulajdonos-szőlősgazda terménytároló kamrája és alatta pincéje - külön pincelejárat - követte. Az udvar végén a lakóház vonalában istálló, majd kamra szín, műhely és nyári konyha állt. A szomszéd kerítése mellett, amelynek végében a műhely és a nyári konyha is épült, a szabadtéri munka, a kötél(ek) húzása, megmunkálása történt. A szín is erre szolgált. Az udvar közepén gémeskút, az utca felőli oldalán az 1928-1929-ben bevezetett artézi kút állt. Gresso Antalnak (1844-1904) 2 lánya és 4 fia érte meg a felnőttkort. Antal (1881-1947) építész majd gazdálkodó lett, Lénárd (1888-1978) folytatta a kötélgyártást, Ferenc (1891-1984) szíjgyártó lett. A családi szakma folytatóját apjuk halála után idősebbik testvére, Antal segítette, hogy az ipart kitanulja. Szentesen Sárvári Mihálynál szintén családi műhelyben volt inas. Itt szabadulva segédként Aradon, Kecskeméten, Lúgoson és Bécsben a drótkötélgyárban is dolgozott. Már az ipartestületek korában, de még az Osztrák-Magyar Monarchia területén vándorolt, szerzett szakmai tapasztalatot. A műhelyt az apa halála után, Lénárd inas- és segédideje, majd katonáskodása ideje alatt az anya, Gressó Lénárdné Reinhard Erzsébet és a legidősebb fiú, Antal működtette. (Segédet alkalmazhattak.) 1918-tól a léghajós katonaként szol-