Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 14. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2001)

SZŰCS JUDIT: Ház-család-ipar

zet ellenére a tanyai gazdák egy részéhez rende­lésre, megegyezés szerinti napokon hajnalban járt ki a borbély. Később ezt a munkát segédjével osztotta meg. Szuszik Tóbiás és családja, felnövekvő három gyereke 1935-ig a borbély-fodrász tevékenység hasznából, a föld felesbérleti bevételéből élt meg. 1935-től mindezt a családfő kiegészítette a Han­gya Szövetkezet keretében végzett terményfor­galmazásból adódó bevételével. Közben egy árva fiú, Andrási János lett inasa, majd segédje. A fiú összesen 15-20 évet töltött a családdal. Náluk ét­kezett, egy ideig velük lakott, a gazdaságban is segített. Mestere támogatásával 1945-ben önálló üzletet nyitott. így két borbélymühely lett a falu­ban. A. J. felesége idővel kitanulta a fodrászatot. 1945 után a falu asszonyai közül egyre többen jártak fodrászhoz. Visszatérve a Szuszik család történetére, há­zukban az utcára nyíló borbély- és fodrászmű­helyt csak egy ajtó választotta el a lakástól, a konyhától. A vendégek vagy a nyitott műhely­ben, vagy a kiskapun bejőve a házban, udvaron találták meg a mestert. A vállalkozó kedvű, ma­ga is felesbérletet kezelő, a parasztgazdákkal na­pi kapcsolatban élő iparos a Hangya Szövetkezet terménykereskedője lett. A ház ekkor egészült ki udvari melléképületekkel, kocsiszínnel, istállóval és termény raktárral. A családfő egyik gyermekének sem ajánlotta az egy család eltartására alkalmatlan ipar folyta­tását. Két fia leérettségizett. Egyik Székesfehér­várra került. Csongrádon megtelepedett fia, Gyu­la tanító, tanár lett. Lánya raktári MÁV-ellenőr felesége lett Budapesten. Egyik sem maradt falun és egyik sem lett iparos. 4 Az apjuk Pálmonostorán egy, a 19. század vé­gén többségben dohánykertész-gazdálkodókból alakuló faluban az első világháború után egzisz­tenciát teremtett, a ház-család-műhely együttesét feleségével, gyermekeivel kialakította, sikeresen működtette a terménykereskedéssel kiegészítve. Ezzel gyermekeit a társadalmi ranglétrán tovább­jutáshoz segítette. A csongrádi Domokos családban Domokos József, az apa (sz. 1878) az első világháború előtt napszámos volt. A háború után 1919-től 1921-ig Újfalun (Tiszaújfalun) Cira Györgynél dohány­kertészként dolgozott. 1921-ben a 2 évi dohány­kertészkedés hasznából az egy ló mellé másodi­kat és néhány gépet vásárolt. Majd Csongrád Gyója nevű határrészén 24 holdat felesben kez­dett művelni. Három fia közül a hentes-mészáros szakmát először a középső, József (sz. 1905) kezdte 1921-ben tanulni Kiskunfélegyházán. (Megjegyzés: a hentes a disznó, a mészáros a marha, borjú, birka vágásával, feldolgozásával és árusításával foglalkozott.) Mestere „megbukott", inasát elküldte. József hazajött Csongrádra és Pintér Zsigmond helyi mészárosnál folytatta az inaséletet. Közben 1923-ban apja felmondta a várostól 12 kilométerre fekvő felesbérletet, és Szántón, a város alatti Szőke földön lett bérlő. (Megegyezés szerint 5 mázsa búzából kettő az övé lett, a kukoricát felesben termelte, a takarmá­nyért jószágot adott.) A család bérlőként gyara­podott. A középső fiúnak 1927-ben a főutcán üz­letet béreltek, amelyet berendeztek és megnyitot­tak. Az induláshoz az apa 1 tehenet és 1 disznót adott a sajátjából, birkát vásárolt. A családban a városban 1928-ban vettek házat a főutca közelé­ben a Szent Imre utca 8. szám alatt, amelyet köl­csönnel újjáépítettek. Folyamatosan, napjainkig 3 generáció és 2-3 kiscsalád lakja. A két másik Domokos fiú, Mihály (sz. 1902.) és Imre (sz. 1916.) 1929—30-tól kezdték a hentes és mészáros szakmát elsajátítani testvérük üzleté­ben. Mihály felszabadult, megnősült. A város északnyugati felében (ahol még üzlet nem volt), a városrész főutcáján, a Budai Nagy Antal utcá­ban, a pékkel szemben megvett egy kis házat. Eb­ben lakrészt és üzletet alakított ki családi segít­séggel. Imre segédként Pesten próbálkozott, alkal­mazták, jól megfizették. De tüntetésbe kevere­dett, letartóztatták. Két hónap után kiengedték, azonnal hazajött. Itthon József bátyja mellett dol­gozott. 18 évesen nagykorúsították, így felesben vitték az üzletet és ketten a korábbi adó felét fi­zették. A családi munkamegosztás hátterét az egyre erősödő és önállósodó apai gazdaság biztosította. A két Domokos üzletben másoktól vásárolt, de az apával feljavított állatot, disznót, birkát a családi házban vágták le és dolgozták fel. József intézte a felvásárlást, Imre dolgozta fel a húst készáruvá, az árut főként József és Mihály árusította. A fő­utcai műhelyben l-l inast tartottak, de a mező­városi forgalom és a családi munkamegosztás mellett segédre nem volt szükség. A főutcái üz­letben a kiszolgálást József és Imre osztotta be egymás közt, majd Imre nősülése után paraszt­lány felesége az állatok feljavításába, feldolgozá­sába és az üzleti kiszolgálásba is besegített. A Domokos családban a paraszti és hentes-, mészáros munka közötti munkamegosztás szigo-

Next

/
Thumbnails
Contents