Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 14. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2001)

SZŰCS JUDIT: Ház-család-ipar

3. ábra. Pintér János sütőüzemének helyszínrajza. rúságát József sikertelen illetve Imre szerencsés házassága bizonyítja. A középső fiú házassága nem sikerült, a feleség nem vált be, nem tudott beilleszkedni a gazdálkodó-iparos család munkarendjébe. Imrét 1941-ben, házasságkötése után elvitték katonának. Az üzletben a felesége helyettesítette. Az ipar hasznából először az apa, majd a fiúk nevére vettek földet. A háború után a József és Imre nevén levő főutcái üzlet 1949-ig működött magánkézben. Domokos Imre és felesége ezután 1960-ig saját földjén gazdálkodott. (József földjét is ők művelték.) 1960-ban beléptek a téeszbe. Az állami keretek között működő, gyér forgalmú főutcái üzlet vezetésére D. Imrét kérték fel. 1964 és 1976 között a Domokos házaspár már csak készáru eladásával értek el egyre nagyobb forgalmat. Napjainkban is szívesen emlékeznek minderre ők és a valamikori vásárlók. A családi munkamegosztás napjainkban a gyermekek, házastársak és unokák életében is folytatódik.

5 A tömörkényi Bánfi Pál ( 1887-1973) és Bánfi Balázs (1914-1977), apa és fia ács-kőművesként két egymást követő generáció képviselőjeként ugyanabban a házban lakva gyakorolta a nevezett ipart. Bánfi Ilona, Forgó Istvánné (sz. 1947.) abban nőtt fel, hogy nagyapját és apját rendszeresen keresték a megrendelők, ahogy akkor mondták „kuncsaftok". Ha a férj, nagyapa, apa valahol, háznál dolgozott, akkor a család nőtagjai, felesége, lánya felvette a rendelést, de kérte, hogy a munkát személyesen is beszélje meg a mesterrel. A nagyapa, Bánfi Pál szerette, ha vendégek, megrendelők jöttek. Nyáron a ház előtt, az eperfa alatti padokra, tuskószékekre ültette le őket. Ácsként nyáron háztetőt, tetőszerkezetet rakott, kőművesként falat is rakott. Kora tavasztól késő őszig nádtetőt javítottak, újat is csináltak. A nagyapa még idős korában is biztonsággal járt a tetőn. Télen a paraszti gazdaságok számára kapa-, kaszanyelet, talicskát, kocsioldalt, kereket csinált. (A kocsivasalást vő-, illetve sógor, Georgiades Antal készítette.) Az unoka emlékszik arra, hogy a nagyapának az elvégzett munkáért búzában, malaccal, tehát természetben fizettek a gazdák. Télen apa és fia a műhelyben dolgoztak, megrendelésre épülő ház(ak) ajtajait, ablakait, a külső padlásfeljáró grádicsát (lépcsőjét) és karzatát készítették el. Ügyes kezű falusi ácsként bognár és épületasztalos munkát is végeztek a házhoz érkező falusi, tanyai megrendelők igénye szerint. A Bánfi család harmadik iparos generáció képvise-