Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 14. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2001)

ZENTAI TÜNDE: Az ágy és a népi alváskultúra a 14-16. században

Az eseményt illusztráló festményen néhányházas leégett, kifosztott falu látható, s a háború borzalmait megrázóan érzékeltetik az üszkösen meredező tetőágasok, boronafalak és kerítések közt sorsára hagyott csecsemők.

150 Mindkettő a szabad ég alá kitett bölcsőben fekszik (16. kép). A bölcsők már a fejlett, biztonságosan ringatható gyermekbútor képét mutatják. Alacsony, ferde lábuk, faoldaluk és szélesen kinyúló ívelt talpuk van. A bepólyált kisdedeket a bölcső oldalába főzött piros pólyakötő szalag védi a kieséstől. Az ábrázolt bölcső, szerkezetét tekintve, a 16. század végén már minden társadalmi igényt kielégít; megfelel a legmagasabb körökben, és már a köznéphez is eljutott. A szociális különbségek a talpasbölcső anyagában és díszítésében mutatkoztak meg. A WATHAY által festett bölcső felépítése megegyezik a 19-20. századból jól ismert népi bölcsőkével. Számos késő középkori és kora újkori ábrázolás tájékoztat a ringó bölcső egyéb típusairól is: a délről terjedő, nagy múltú félhenger alakú, talp nélküli bölcsőkről és a hosszirányban mozgó német oldaltalpas szerkezetekről, amelyek délről észak felé, Európa egy körülhatárolt sávjában honosodnak meg,

151 ahonnan a legkorábbi ábrázolásokat ismerjük a 14. századból.

152 Ez utóbbiak magyarországi használatáról a vizsgált időszakban nincs bizonyítékunk, előfordulásuk azonban nem zárható ki. Az állványos bölcső A valós korrajzhoz az is hozzátartozik, hogy főúri körökben a középkor végén a bölcső egy másik, újabb típusa válik kedveltté, az állványos függőbölcső. A speciálisan kialakított állványra akasztott, hinta módon lengő bölcső német, francia és angolszász területeken a 14. század folyamán jelenik meg fejedelmi bútorként.

153 A 14-16. századból tárgyi emlékeivel is rendelkezünk, köztük egy datált francia darabbal 1584-ből, amit az Iparművészeti Múzeum őriz.

154 Időben következő értékes magyarországi példányai csak a 17. századból maradtak ránk, köztük II. Rákóczi Ferenc vörösréz bölcsője.

155 Ez a típus a népi lakásokba majd jóval később, csupán a 19. század folyamán kerül be. A teknőbölcső Az ácsok és asztalosok által készített talpas bölcső mellett föltehetően sokan használtak teknőbölcsőt is. Az egy darab fából kivájt bölcső első ábrázolásait Ciprusról ismerjük az i.e. 2. évezredből.

156 A 9-10. században, a magyar honfoglalás idején e bölcsőtípus része az európai lakáskultúrának.

157 A középkorban még előkelő környezetben ábrázolják. A 1320-30 között Károly Róbert megrendelésére készült Anjou Legendárium egyik képén is szerepel, faragással díszítve.

158 K. CSILLÉRY Klára kutatásai szerint az ótörök 'teknő' szóval jelölt tárgy bölcsőként való alkalmazása a magyaroknál a Kárpátmedencében kezdődött.

159 Népi teknőbölcsőre vonatkozó bizonyítékokkal egyelőre csak a 17. századtól rendelkezünk, ennek ellenére nagyon valószínű, hogy a paraszti otthonokban a közelmúltig folyamatosan meglévő gyermekbútort a vizsgált időszakban is használták. Hasonló a helyzet a hordozó és jobbára házon kívül felállított lepelbölcsők esetében is.

160 A köznép ágyai a 16. században A kora újkor elején a nép zömét alkotó parasztság lakáskultúráját nagymérvű differenciáltság és az átmeneti állapotok jellemzik. Európa fejlettebb vidékein ekkora megtörténik a „fölemelkedés". Ami szó szerint a ház padlóján folyó tevékenységek, a földhöz tapadt életmód megváltozását jelenti. A magas berendezési tárgyak elterjedésével fokozatosan megszűnik a prehisztorikus eredetű középkori földön való tüzelés, főzés, evés, ülés, fekvés, pelenkázás stb. A folyamat jelei a második évezred első évszázadaiban már a nép körében is tapasztalhatók, hazánkban az Árpád-kor vége felé. Szent Margit kanonizációja kapcsán fölvett vallomások a két kultúra, a bútor nélkül lakás és a bútorhasználat egymásmellettiségét mutatják. A ház közepén a földön nyílt tűz ég, a családfő éjjel a szabadban alszik az állatokkal, ugyanakkor van asztal, bölcső és tollas ágynemű.

161 A fölemelkedés azonban Európa-szerte lassan zajlik. Évszázadok telnek, amíg az életmódváltás a társadalom minden rétegét megérinti. Még a fölfedezések (1492) után is, még az előkelők körében is megcsontosodott hagyományokat tapasztalunk. Elég csak Hans HOLBEIN képét példaként idézni, amelyen az előkelően öltözött hölgyek 1526-ban az angol Mórusz Tamás családja körében a földön ülnek.

162 Sokkal inkább így van ez a dolgozók világában. A középkori szokások az újkor hajnalán és azt követően még sokáig szívósan tartják magukat, ugyanakkor érzékelhető az új idők hatása is. Az alváskultúra terén a jelenség az ágyon vagy a földön alvás alternatívájában nyilvánul meg.