Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 14. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2001)
ZENTAI TÜNDE: Az ágy és a népi alváskultúra a 14-16. században
oldalúvá alakították, s e praktikus, immár felügyelet nélkül használható változat a középkor végén Európa-szerte elterjedt. 141 Az 1500-as évek elején már szinte azonos formában tűnik föl az előkelő és a népi lakásbelsőt ábrázoló képeken. A szomszédos Ausztriában például Friedrich PACHER 1510. körül festett „Kirchenvateroltar"-ának gazdag környezetben megörökített ringóbölcsője (Ferdinandeum Gem. 25., Innsbruck) ugyanolyan ferde deszkaoldalakkal és széles talpakkal rendelkezik, mint a grossgmaini plébániatemplom 1513-ban készült táblaképének egyik falusi életképet ábrázoló csodajelenetén a disznó által fölborított bölcső (15. kép). A két bölcső abban is hasonlít, hogy mindkettőnek a talpa erősen ívelt, és még nincs meg rajtuk az a lefelé kanyarított végződés, amely védi a feldőléstől. E biztonsági elem hiánya a középkor végén még általános. 142 A borulásgátló - amit ott látunk egy 1491-ben készült nürnbergi fametszeten 143 - a 15. századvég újítása. A késő középkorban a talpas bölcső Magyarországon is része a lakáskultúrának. Széleskörű ismeretére és használatára utal az a tény, hogy a 13. században már falusi környezetben is megörökítették. IV. Béla lányának, Margitnak a szenté avatása érdekében tartott vizsgálatok során egy alsónémedi (Pest m.) „se nem szolga, se nem gazdag" lakos vallomásából tudjuk, hogy az 1271-ben meghalt leánykája bölcsőben feküdt. A bölcső még föltehetően keskenytalpú, ágy alakú szerkezet lehetett, hasonló a tárgy legkorábbi magyarországi ábrázolásához, ami a bártfai Szent Egyed templom Szent Erzsébet oltárán maradt fenn 1480. tájáról Severinus mester Erzsébet születése témájú festményén. 144 A 16. századi főúri leltárak alapján RADVÁNSZKY Béla megállapítja, hogy a kisebb gyermekek „természetesen bölcsőben helyeztettek el, mint amilyen Szinyér várában volt 1559-ben." 14 '' A talpas bölcső népivé válása Magyarországon Radvánszky báró „természetesen" megfogalmazása nem túlzó. Úgy látszik, Magyarországon ekkorra a bölcső már popularizálódott. Altalános ismeretéről vallanak HELTAI Gáspár 1552-ben írt sorai. „A részegségnek és tobzódásnak veszedelmes voltáról való dialógus"-ban az egyik polgár, a józan Demeter kárhoztatja azt a gyakorlatot, hogy a gyermekeket korán borra szoktatják, mint mondja „...maeg a' boelchoebe aszt adgyác innya:" 146 A 16. századi boszorkányperek jegyzőkönyvei két bölcsőt örökítettek meg. Mindkettőről kolozsvári lakosok tájékoztatnak 1584-ben. A vallomástevők a városi nép köréből valók. Egyikük, Takács Jeremiás alkalmazott elmondja, hogy a boszorkánysággal vádolt Zöldné „Felfogá a bölcsőből a gyermeket és kéri vala a feleségem, hogy ne ódja fel. De ugyan lehányja róla a kötést..." 147 Ugyanezen boszorkányper másik tanújának, Nagy György né Annusnak a háztartásában lévő bölcső megjelenéséről is kapunk némi információt; az egy esztendősnél fiatalabb gyermekkel kapcsolatban hangzik el, hogy „Nag Magos Beolcheobe volt". 148 A magasság hangsúlyozása arra utalhat, hogy ez a bölcső talán még a kevésbé fejlett középkori formát testesítette meg. A kolozsvári tanácsi protokollum egyik 1591. évi adata arról szól, hogy egy dajka a pénzét a bölcsőben tartotta („beolczeo feiebeol veotte ki az daika pénze keozwl"), az irat másik, 1592-es bejegyzése olyan talpasbölcsőről tájékoztat, ami bizonyosan nagy és erős szerkezet volt, mert egy Lukács nevű ember Nyárinét „rengette" benne. 149 Pár év múltán már falusi környezetben tűnik szemünkbe a jó talpas bölcső WATHAY Ferenc énekeskönyvének egyik lapján a 15 éves háború idejéből. WATHAY saját élményei alapján beszéli el az 1599-ben „(X.) Szinán és Ibrahim basa idején lett tatár rablásrul való história"t. Szavai és képei a szemtanú hitelességével tárják elénk a török hódoltság idején uralkodó állapotokat. A X. énekben azt írja: „Akarnék itt szólnom nyomoruságinkrull, Országunkban nem rég történt pusztasagrúll, Édes nemzetinknek szörnyű rablásokrúll." 16. kép. Lerombolt falu két talpasbölcsövel WATHAY Ferenc (1604. 45.) festményén.
