Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 14. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2001)
HÁLA JÓZSEF: Herrmann Antal és a népi építészet
című cikkét, 23 amelyben figyelemre méltó (egy állandó szabadtéri néprajzi múzeum képét előre vetítő) gondolatokat fogalmazott meg: „A millenniumi kiállítás elsősorban arra lesz hivatva, hogy nagy képben bemutassa, mivé lett a nemzet ittléte ezer évében, s hogyan lett azzá, ami. E feladat előtérbe állítja a kiállításnak kiválóan néprajzi jellegét. [...] Mert míg a többi szabályokban az épületek többé-kevésbé csak védői, tartályai a kiállított tárgyaknak, a néprajzi osztályban, ha azt általában okszerűen akarják rendezni, az épületek nemcsak a tárgyak elhelyezésére valók, hanem egyúttal maguk is a legértékesebb és legfontosabb kiállítási objektumok. Ugyanis a néprajzi kiállítás csak úgy felel meg céljának, csak akkor igazán hasznos, tanulságos és érdekes, ha a népéletet lehetőleg a maga szerves egészében tünteti fel. A népéletnek pedig úgy tulajdonképpeni néprajzi, mint demográfiai stb. tekintetben igen kiváló momentuma a nép lakásviszonyai, háztája. S a bútorzatnak és eszközöknek, a dísz- és használati tárgyaknak csak úgy értjük meg igazi jelentését és rendeltetését, ha a maguk helyén és összefüggésében szemlélhetjük. Azért ma már uralkodó elv, hogy a népies építkezést az u. n. parasztházak nemcsak festői dekoratív motívumai a kiállítási térnek, nemcsak bizonyos tárgycsoportoknak és egyszerű, s mégis érdekes és stílszerű elhelyezésére valók, hanem, hogy a kiállítás lényegének fontos alkotó részei. Mégpedig nemcsak mutatványul egy-két feltűnőbb típus, tetszetősebb stílus, hanem külön minden házforma, amely jellemző lényeges sajátságokat mutat. [...] Itt tekintettel lehetnének egy igen fontos szempontra. Nemcsak az időleges néprajzi kiállításnak, hanem állandósított alakjának, a néprajzi múzeumnak is leghelyesebb elrendezése a pavilon-rendszer, természetesen parasztházak által képviselve. Nem okozna igen nagy költség különbözetet, ha e házakat mindjárt állandó használatra építenék. Hisz az úgy is elengedhetetlen, hogy a néprajzi tárgyak zöme állandó hazai ethnographiai múzeum számára megtartás s ék. " 24 Bár HERRMANN Antal e cikkében agitált mellette, az állandó szabadtéri néprajzi múzeum akkor nem valósulhatott meg, mert az Ezredéves Országos Kiállítás 1892-ben jóváhagyott tervezetében leszögezték, hogy a Néprajzi Falunak rövid életűnek, ideiglenes jellegűnek kell lennie. 25 „Sajnos nem maradhattak meg, mert a nagy gyorsasággal épített épületek nem voltak alkalmasak rá. [...] A Néprajzi Falut nem lehetett megmenteni, az épületeket le kellett bontani. A penész által megtámadott berendezési tárgyakat csak rendkívüli erőfeszítéssel sikerült megmenteni" - írta BALASSA M. Iván, 26 egy másik tanulmányában jelezve azt is, hogy a Néprajzi Falut az azt létrehozó JANKÓ sem tervezte állandónak: „... ő nem úgy értékelte, mint ahogyan mi tesszük. Benne fel sem merült, hogy egy ilyen kiállításból egy önálló múzeumi műfaj nő ki, pontosabban, a távoli északon már sarjadóban is van. Számára a Falu lehetőség volt, lehetőség a Néprajzi Múzeum gyűjteményének gyarapítására, mert JANKÓ Jánosnak, a muzeológusnak ez volt az igazi célja." 27 HERRMANN fent idézett cikke az Építészeti Szemlében< jelent meg. A „havi szaklap"-ot 1892ben Budapesten indította meg BOBULA János fővárosi „műépítő és gyakorlati építőmester", 28 aki az első évfolyam első számában (2. kép) a Működésünk iránya című szerkesztői cikkében egyebek mellett a következőkben határozta meg a szakembereknek és az érdeklődő nagyközönségnek szánt folyóirat céljait: „Oly, minden irányban önálló és független havi lapot szerkesztünk, mely az építészet terén előforduló összes kérdéseket tárgyilagosan, úgy építő-művészeti, valamint gyakorlati szempontból fogja megvilágítani. Oly lapot akarunk szerkeszteni, mely nemcsak komoly, bátor, nyílt, - hanem igazságos módon tárgyalja azt az anyagot, melynek feldolgozására lesz hivatva. Oly szaklap lesz ez, mely a szabad, és igazságos nézetnyilvánításnak, bárkitől jöjjön is az, mindig nyitva fogja tartani hasábjait." 29 A szerkesztő a lapban helyet adott néprajzi dolgozatoknak is, például JANKÓ János Torda, Aranyosszék, Torockó népies építkezése, 3 ® PAPAI Károly A palóc faház és a magyar ház kifejlődése 1,1 és A palóc faház, 32 valamint WLISLOCKI Henrik cigányaink építkezéséről 33 című írásának. Az Építészeti Szemlének kezdettől munkatársa volt HERRMANN Antal is. 34 Cikkeivel a lap 1892. és 1893. évi folyamában találkozhatunk, a következő években más néprajzkutatók sem publikáltak benne. HERRMANN széles körű érdeklődését jelzi, hogy az építészeti kérdések iránt is fogékony volt. Ezen belül is sok minden foglalkoztatta, amint ez írásainak címeiből is kiderül: Építész, - „műépítész"?, Jubileumi dísz, A millenniumi kiállítás és építkezései (ebben többek között kifejtette, hogy az Ezredéves Országos Kiállítást 1900-ban és nem az arra - szerinte - alkalmatlan Városligetben kellene megrendezni).
