Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 14. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2001)

ZENTAI TÜNDE: Az ágy és a népi alváskultúra a 14-16. században

sátorral, két nagyobb párnával, egy matraccal és ugyancsak egy fejpárnával. RADVÁNSZKY mélyreható kutatásai egyértelműen bizonyítják, hogy a 16. században és azt követően sűrűn elő­forduló 'superlat', 'szuperlát', 'szuperlátos' meg­jelölések függönyre és kárpitra - köztük ágyhoz valóra - vonatkoznak. 117 A szuperlátos nyoszo­lya számos írott emlékét idézve elemzi a meny­nyezetes ágy főúri használatát a 16. században. A szuperlát ágyfedél voltáról és milyenségéről val­lanak Báró PETHŐ Sándor 1562-ben kelt vég­rendeletének szavai. Öt „sattoros agyra wallo suporlatt"-ról emlékezik meg, közülük három se­lyem, egy „barsson, wont aranial", egy pedig, amiről az alábbiak szerint rendelkezik, szinte lát­hatóan jelenik meg szemünk előtt: „ Item ez fe­lett hagiom ew kegyelmének Banffi uramnak azen zold sátoros agiamatt, kinek az feli es körnieke zold barsson, es wont aranial igen bewen es gazdagon meg peremzettek es az korniol walo superlattia zold kamwka, ke énekem bizon mynden zerzamawal toben áll a neig zaz forintnál, ..." 118 A sátoros ágy széleskö­rű elterjedésére mindazonáltal a 17. században kerül sor. 119 Fedél nélküli ágyak A Radvánszky báró által említett „közönséges nyoszolyá"-val a 16. századi magyar előkelő ház­tartások leltáraiban is találkozunk. E szerényebb fekvőbútor megismerésében kezünkre játszik az tény, hogy egy ilyen ágyat a Bethlen-család meg­őrzött Keresden. 120 Az alacsony ágy (14. kép) mindkét végét felirattal látták el. Az egyikből megtudjuk, hogy a bútordarab Károlyi Klárának készült 1578-ban, a másik arról tájékoztat, hogy pontosan 100 év múltán az ágyat fölújították - je­lezvén, hogy a „közönséges ágy" ekkortájt még előkelő háznál is értékes. A szerény megjelenésű, alacsony, egyenes szélű támlákkal szerkesztett 14. kép. Támlás ágy oldható kötéssel, végein a készítés (1578) és a felújítás (1678) évszámával. VOIT Pál 1993. 166. k. után. bútordarab asztalosmunkának látszik, azonban az egybeépítés még középkori módon készült; az ol­daldeszkák végeit az ágyvégeken túlnyúló oldha­tó kötésekkel rögzítették. 121 Valószínűleg az egy­szerű felépítményű ágyak közé tartozhatott az a fekvőhely is, amelyet 1553-ban 'iratos agy'-ként vettek számba, 122 felületét azonban a megfogal­mazás korabeli jelentése szerint festéssel díszít­hették. A pompás ágyak mellett a dísztelen „hétköz­napi" ágyak az újkori Európában is tovább élnek. Általában alacsony támlájú, gombos végű, desz­kaoldalú, sokszor még ácsolt bútorbarabok. Tipi­kus német példányait figyelhetjük meg egy 1510­ben készült bambergi fametszeten, 123 egy nürn­bergi, 1511-ből származó votiv képen 124 vagy az osztrák Grossgmain-i plébániatemplom 1513­ban festett mirákulum táblaképsorának egyikén. Az utóbbi, 1595-ben restaurált festményen a be­teg gyermek ápolása népi lakásban látható; az alacsony, gombos pillérű ágy egyenes fejtámlájá­nak sarkait a Közép-Európában szokásos - ha­zánkban a 18. századi tárgyi emlékeken is megfi­gyelhető - módon karéjosan lemetszették. Az ágy oldalát hosszú láda határolja. A példaként idézett ágyak típusa, szerkezeti kialakítása lénye­gében megegyezik a korábban említett, 1513-ban megfestett svájci 'Spannbett'-ével. A középkortól jól dokumentált az a gyakorlat, hogy az előkelők a reprezentatív ágyon kívül ál­talában egyszerűbb fekvőhellyel is rendelkeztek, különösen az oltárként tisztelt uralkodói ágy ­'state bed', 'lit de parade', 'lit de justice' - mel­lett. 125 A szokás emlékét őrzi többek között a francia nyelv a 'lit' és 'couche' megkülönbözte­tett ágy jelentésű szavaiban. 126 Alvóhelyül az utóbbi szolgált a trónus rangú, grandiózus 'lit' ágyak szomszédságában lévő kamrában. 127 A 14. században például a francia V. Károlyról jegyez­ték föl, hogy miután meghalt a 'couche'-ról áthe­lyezték a királyi ágyra, a 'lit'-re. 128 A kerekes ágy A középkor végén a királyi udvarokban elter­jedt egy pótágy is. A régi francia följegyzésekben őrágynak nevezett alacsony bútordarabon az úr álmát vigyázó szolga aludt, 129 nappalra pedig be­tolták a nagyágy alá. Aljára a könnyebb mozgat­hatóság érdekében kerekeket szereltek. Az ágytí­pus valószínűleg antik eredetű; a kerekes gyer­mekágy első ábrázolását egy itáliai görög váza­kép őrzi az i.e. 6. századból. 130 A magyar népraj-

Next

/
Thumbnails
Contents