Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 14. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2001)

SZENTI TIBOR: A hódmezővásárhelyi tanyatelek beépítettsége

(49) 283. p.: 42. telek, Marton Jánosné és Bálint Julianna tanyája Mészárszéki Szikáncson. (50) 283. p.: 43. telek, Csáki Lajos és Sándor tanyája Földeák szélen. A valóságban minden bizonnyal az egyes határvonalak nem voltak olyan szögletesek, ahogy azt a térképész vonalzója meghúzta. A vásárhelyi tanyatelkeket terepbejárási kutató tapasztalatból ismerve, biztonsággal állíthatjuk, hogy gyakori volt a szögletek helyett a lekerekítés. Olykor félkörívet is alkalmaztak, erre utal pl. a 43. telek rétjének északnyugati (felső) határvonala, a 45. telek lakóházának délkeleti sarkától húzott kimondottan félkör ívű kerthatár; vagy például szinte kör alakú a 46. telek vonala, amelyet csak a kerületre épített épületek sarkai tesznek szögletessé. A külső telekhatár viszont szabályos téglalap alakú volt. (Rózsa Gábor megjegyzi, hogy „sok aprójószágot tenyészthettek itt kis területű dombocskán'V) Félkörívre emlékeztet pl. a 48 teleknek az épületek által közrezárt telekrésze is. Itt jegyezzük meg, hogy azoknál a telekrajzoknál, ahol az egyik oldaluk nyitott (39, 4L), a telek egy másik térkép-szelvénylapon hosszan elnyúló módon, átmenet vagy újabb belső telek vonalaktól mentesen folytatódik, ezért fölösleges lett volna követnünk. A 39. telek esetében Rózsa Gábor megjegyezte, hogy az észak-nyugatra a telekhatárból kiálló épület lihaól lehetett, amely „belelógotf ' a körülötte lévő legelőbe. Hasonló