Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 14. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2001)

SZENTI TIBOR: A hódmezővásárhelyi tanyatelek beépítettsége

Szenti Tibor A HÓDMEZŐVÁSÁRHELYI TANYATELEK BEÉPÍTETTSÉGE 1. A fogalmak magyarázata Bevezetőként a címben használt két fogalmat kell megmagyaráznunk: 1.1. Tanya 1.1.1. A Dél-Alföldön, a török hódoltság után, a visszatelepült lakosság által müvelésbe vett területet a 18. század első felében szállásnak nevezték. A század második felében, amikor megindult a maradandó külterületi építkezés, a szállás fogalmát mind inkább fölváltotta a tanya. A 18. század végén a szállás szavunk a vásárhelyi levéltári dokumentumokban egyre jobban eltűnik, és a tanya szó veszi át helyét. 1.1.2. A 18. század végére kialakult a határ övezetes használata. Az egyes, földrajzilag térképen is jól elválasztott határrészek önálló nevet kaptak, ezért ezeket nagy kezdőbetűvel írjuk. Legkívül volt a Puszta, ezt követte a tuguriális terület, jó minőségű szántóföldekkel, amelyekre előbb a szállási, majd a tanyaépületeket építették. A határrész egyik felének neve Tanya, másik felét pedig Gorzsatanyának nevezték. A Tisza árterében terült el a Nagy Rét, a várost közvetlenül a Nyomás övezte. A veteményes kertek, és a szőlőhegyek elsősorban a szántóföldek közé beékelődött homokos, löszös foltokon alakultak ki, de önálló határrészként nem szerepeltek, ezért a nevüket kis kezdőbetűvel írjuk. Ugyanakkor a határrész, elsősorban a dűlő nevét jelzőként használják, így pl. van kishomoki, (Hód)tói, aranyági, sarkalyi, paperei stb. kert vagy szőlő. Meg kell még említeni a Szigetet a város dél-keleti szélén, amely a feudalizmusban a Nyomás részeként legeltetésre szolgált, a kapitalizmus korában kaszálóként hasznosították, másik részét pedig feltörték és művelték. 1.1.3. Tanyának nevezték a külterületen lévő egész birtokot, amely állt: szántóföldből, kertből, rétből vagy legelőből és épületekből. 1.1.4. Tanyának nevezték a birtokon belül az épületeket, és az általuk közrezárt belső udvart. 1.1.5. Tanyának hívták a birtokon álló tanyaházat, vagy lakóházat. 1.1.6. A részletesen ismertetett határbeosztás szerint, volt tanyai birtok a tuguriális területen, itt épültek az öreg tanyák, azután volt réti, pusztai járandóságon épült tanya. (A további megkülönböztetések, mint pl. bérestanya, kis tanya, kukucskatanya stb. gazdálkodástörténettel foglalkozó tanulmány névmagyarázatához tartozik.) 1.2. Telek 1.2.1. Teleknek nevezték azt a teljes birtokdarabot, amelyet a névvel megnevezhető jobbágy, földrajzilag körülhatárolt földön művelésbe vett, amelyet a lábas jószágai „mögteleköltek". Jobbágysorból fölszabadult apáink gyakran mondogatták, hogy „Kossuth apánknak köszönhető az a vagyon, amelyet a telekben kaptunk." 1.2.2. Teleknek nevezték azt a birtokrészt, amelyen a tanyai épületek álltak, valamint a külső és belső tanyaudvar a kerttel. Ez Hódmezővásárhelyen átlagban egy katasztrális hold, és egy kishold között váltakozott. 1.2.3. Telek volt az az ingatlan külterületi vagyonrész, amelyre együttesen a tanyaépületek épültek. 1.2.3. Telek volt az egyes épületek, elsősorban a tanyaház által elfoglalt földterület. 2. A telek megválasztása Ahhoz, hogy egy addig lakatlan földdarabra épületeket lehessen építeni, előbb meg kell választani a hozzá szükséges telket. A jó választás megalapozhatja, a rossz pedig tönkre teheti a fejlődő gazdaságot. Más kérdés, hogy a telkek aprózódásával, az addig műveletlen területek feltörésével egyre kevesebb lehetőség adódott arra, hogy az új tanya minden fontos föltételnek megfeleljen, ezért olykor rákényszerültek, hogy pl. a laposban építkezzenek, vagy a megszokottól eltérő tájolású legyen a lakóépület és az istálló. 2.1. Telekválasztási szempontok 2.1.1. Csak a jó minőségű, több hasznosítású