Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 14. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2001)

GILYÉN NÁNDOR: A falusi utcakép vizsgálata

5. kép. Középhuta (Borsod-Abaúj-Zemplén m.) (1992) 2.10 Az építési hagyomány szerepét utoljára hagytuk, mivel ez az előbb tárgyalt (és még egyéb) tényezők hatására alakul ki. Ujabban a hagyomány jelentősége erősen csökken, aminek oka a társadalmi és technikai változások felgyorsulása. A hagyomány háttérbe szorulása az utcakép egységességét, esztétikai értékét nagy mértékben rontja, bár napjainkban már egészséges törekvések is megfigyelhetők. Ugyanakkor közhely, hogy a hagyomány is állandóan változik, mindig új elemeket fogad magába. (Ma például a zártsorú beépítést érezzük - jogosan - városi hatásnak, de ritkán gondolunk arra, hogy a legjellegzetesebbnek tartott fésűs beépítés is a városokra volt jellemző a középkorban!) Az építési hagyományok rendszeres feltárása - beleértve az utcaképre való hatást is - szintén a népi építészeti kutatás egyik adóssága. 3. Az utcakép elemei és azok esztétikai értékelése Az utcakép kialakulása, mint láttuk, hosszú folyamat eredménye. A meglevő, korábban kialakult utcakép esztétikai értékeléséhez azonban meg kell ismerni, milyen elemek alkotják. Természetesen helyesebb volna ezeket is történetiségükben vizsgálni, erre azonban egyrészt a részletkutatások hiánya, másrészt terjedelmi okok miatt nincs lehetőségünk. 3.1 Az utca téraránya elsősorban a szélesség és a határoló elemek (épületek, kerítések) viszonyát jelenti, de - különösen rövidebb és egyenes utca esetén - a hosszát is. Az érzékelt térarány függ a határoló térfalak zártságától is. A térarány az utcakép lényeges, ennek ellenére mégis ritkán tudatosuló eleme. Az utca szélessége elsősorban a funkciótól függ (pl. főutca, mellékutca, de gondolhatunk itt a piacutcára vagy a kifelé szélesedő állathajtó utakra is), továbbá a természeti adottságoktól (pl. patak) és külső beavatkozásoktól (elsősorban a tervezett falvakban, de ma már szinte mindenütt szabályozások nyomát is felfedezhetjük). Az utcát oldalról lezáró térfal magassága ennél jóval összetettebb kérdés. Bár a hazai falvakban a közelmúltig csak földszintes - oromfallal együtt is csak legfeljebb 6-7 m magas - házak voltak, de domb- és hegyvidéken sokszor az utcáról nyíló pince miatt ez a magasság a 10 m-t is elérheti. A térfal magasságát mégsem ez a legnagyobb érték jellemzi, hanem - az elég ritkán látható zártsorú 6. kép. Nézsa (Nógrád m.) (1977) 7. kép. Szomor (Komárom-Esztergom m.) (1986)