Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 14. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2001)

GILYÉN NÁNDOR: A falusi utcakép vizsgálata

8. kép. Kup (Veszprém m.), utcakép a ref. templommal (1997) beépítés kivételével - az utcát határoló elemek (épületek, kerítések, kapuk, egyes esetekben a növényzet) magasságának átlagos értéke.

18 Az utca fő jellemzője azonban sem a szélessége, sem térfalának magassága, hanem a kettő aránya. A zárt utcakép feltétele, hogy a magasság és a szélesség aránya kb. 1:10-nél ne legyen kisebb (ami 2,5-3 m átlagos térfalmagasságot feltételezve kb. 25-30 m széles utcát jelent). Ilyen széles például Magyarpolány jól ismert védett utcája (Petőfi utca). Az ennél tágasabb arányú utcák már inkább csak bizonytalanul határolt térség hatását keltik, és ilyen esetben esztétikailag legfeljebb a térfalak homlokzati képe külön-külön értékelhető (3. kép). A kisebb utcák viszont gyakran az 1:2, 1:3 arányt is elérik, ezért kifejezetten zárt, intim hatásúak (4. kép). Itt kell megemlíteni, hogy a városesztétikai vizsgálatok szerint az egyes elemek, épületek szemlélésének ideális látószöge függőleges irányban 25-30°. Az utcakép, mint említettük, a végighaladás folyamán érvényesül, ezért az utcában álló épületeket nem szemből (alaprajzilag a homlokzattal 90°-os), hanem kb. 45°-os szöget bezáró ferde irányból szemléljük (amíg ugyanis a szög ennél is kisebb, a nagy rövidülés miatt a homlokzat még nem érvényesül elég határozottan). 6 m magas épület esetében ez kb. 10-12 m távolságot kíván, ami azt jelenti, hogy az utca ideális szélessége (ebből a szempontból) 8-10 m, mivel a szemközti járdán haladva így tárulnak fel legjobban a homlokzatok (5. kép). Az utca szélessége ennél általában lényegesen nagyobb, ami a falusi utca összképének esztétikai értékét csökkenti, mivel az épületek látószöge nem ideális. Ezt támasztja alá az a tapasztalat is, hogy a leggyakoribb, 20-25 m körüli szélességű utcák képe legjobban az út közepén haladva érvényesül. 3.2 Az utca vonalvezetése egyenes, íves, esetleg tört vonalú lehet, és a tereptől függően emelkedő, illetve lejtős. A vonalvezetés is az utca egyik fontos esztétikai jellemzője. Az egyenes utca esztétikai szempontból semleges. Általában későbbi szabályozás következménye, a tervezett falvakban pedig szinte kizárólagos. A néhány száz méternél hosszabb, „végtelenbe vesző" egyenes utca azonban már nem semleges, hanem merev, sematikus hatású. Az íves (és részben a tört vonalú) utca két okból is figyelemre méltó. Egyrészt nem tekinthető át egyszerre, ami a végigjárás időbeliségét hangsúlyozza, és új benyomások, meglepetések vára-