Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 12. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1998)

KATONA GYULÁNÉ SZENTENDREY KATALIN: Szentendre településtörténete a 19. század végéig

Mind történetileg, mind építészettörténetileg említést érdemel az első plébánia, mely - eddigi ismereteink szerint - a város legrégibb épülete. Szerkezetében a szentendrei házak között is páratlan. Az épület gerendavázas sövényfalú talpas ház, melynek különlegessége, hogy a főhomlokzati részén a gerendázott alsó szintre, a pincére, a hátsó rövid homlokzati oldalán a terepviszonyokhoz igazodva a talajszintre építették rá. Középen volt a konyha szabadkéményes (pendelykéményes) tűzhellyel, boltozott füstelvezetővel, mindkét oldalán egy-egy szobával. Az alsó traktusban lévő helyiség pince funkcióra utal, de az épület történetének ismeretében és ma is teljesen ép eredeti mennyezetének fa szerkezete és hatalmas gerendái alapján ez lehetett a plébánia kancelláriája, irodája.

96 Az épület falait vesszőből font, sárral tapasztott paticsfalak nem vízszintes, hanem függőleges fonással készültek. A konyha és a szoba közötti közfalat sárral ragasztott kőből rakták

97 (18. kép). Az 1732-es canonica vizitatióban így olvasható: „A plébánia ház éppúgy mint a hozzátartozó házacska és a présház a majorban részben sövényből, részben vályogból van összerakva. "

98

. r

.::Z I9ua;<jd * * ' * * 18. kép. A régi plébánia épületének építési korszakai, építésszerkezeti vázlata és metszetrajza. In: Sándor Ildikó 1980. 10. 6. kép 19. kép. A Szentendrén építendő katolikus népiskola terve {MII) Ladislaus Landler, OL T 62. 197. 14.